Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

nál. Érdemének tartotta azt is, hogy a huta környékének lakosságát munkához juttatta, s ezzel megélhetési lehetőséget biztosított számukra. Ez azt bizonyítja, hogy a települések lakosságának megélhetése, életkörülménye a huta termelésének, technikai fejlettségének azaz gazdálkodásának volt a függvénye. Erről így ír: „nemcsak kézi munkával vesz részt az üveg gyártásában és járulékainak készítésében, hanem az üveggel széles körben kereskedést is folytat és e módon jövedelemre tesz szert a nyomorúságos adózó, és mivel ez így van az én mesterségem. .. magát a lakosságot is a legnagyobb mértékben segíti."

53 A divényi uradalom jövedelmeinek 1777. évi összeírásában is szerepelt a huta. „Prédium Bzova" erdőkből, rétekből és legelőkből állt, ahol nyáron igás állatait tartották. Makkoltatáson kívül épületfát is szolgáltatott. Számunkra a legfontosabb információ a következő: „az uradalomban az üveges műhely mestere az épületeekért 200 Frt. bért fizet. A segédje, az uradalom által épített házért 8 Frt-ot fizet." A hutamester ezenkívül a rétekért és uradalmi földekért Szkálnikban 50 Frt-ot, a bárányokért 8 Frt-ot fizetett.

54 Hubka mester tehát évi 250 forintért szerezte meg az üveggyártás jogát és a hutához tartozó földterületet, amelyek a hutabeliek állatainak takarmányozását tette lehetővé. A huta azonban nem mindig volt rentábilis. Az üveghutás adóztatásának ügyét ugyanis a megye 1793-ban tárgyalta, ahol végül is úgy döntöttek, hogy „...'. legényeivel együtt Hubka Bemard a T. N. Megyének végzése szerint csak egy rovás után való terhet fog viselni, megfizetvén mindazon által a régi tartozást ugyan legényeivel együtt,"

55 Demian J. A. 1805-ben megjelent topográfiai és statisztikai munkájában Nógrád megyéből már megemlíti a brozvai hutát.

56 A brozvai hutánál néhány kérdésről óhatatlanul említést kell tenni. Ugyanis a nagybirtokon létesült üzemeket a 18. sz. végén az jellemezte, hogy az üzemek létesítésénél, bővítésénél a nagybirtokost nem az a szempont vezette elsősorban, hogy minél nagyobb hasznot hajtó módszerekkel végezze ill. végeztesse a termelést, hanem az uradalom felhasználatlanul heverő fájának — mint nyersanyagnak — valamilyen formában való felhasználása volt a cél. A huták alacsony színvonalon dolgoztak, drágán, gyenge minőségű üveget állítottak elő, £ így csupán a helyi igények kielégítésére szorítkozhattak. A hutáknak feudális birtokkezeléséire jellemző irányítását mutatja már ekkor egyrészt az, hogy az uradalmi üveghuták bérlők kezén voltak, akik a szakmunkát kivéve az egyéb üzemi munkálatokat robotmunkával végeztették. Az évjáradék szedés volt a fontos, nem a profit. A bérlők jogai korlátozottak voltak. Az üzemek legnagyobb gátlója pedig maga az uradalom volt, mely a fejlődést látva — technikai fejlődés, gazdasági fellendülés — megemelte a szerződésben kikötött bérösszeget, holott „ha ügyes és vagyonos gyámok nem találhatnék, a hozzá férhetetlen rengeteg erdőségből a földesúr majd mit sem kapna, mert itt a fa senkinek sem kell, s azt onnan kihozni többe kerülne, semminthogy áruczikkért fordíttathatnék, — ezt csak gyár vagy szénégetés emészthetné föl."

57 Gondot okozott az is, hogy a gyár az uradalom bírósága alá tartozott. A függőség megszüntetése, főleg a manufaktúrák fejlesztése — amelyet az üveghuta bérlője és az uradalom közötti kapcsolat alakulása, a nyersanyaglelőhelyek és a munkaerő biztosításában bekövetkezett változások együttesen határoztak meg —, a tőkebefektetés minden az időről-időre megújított bérleti szerződéseken múlott. A bérlők állandó bizonytalanságban éltek, maradhatnak-e bérletükben, ha 24 esztendő elteltével a huta épületei a földesúr tulajdonává lettek.

58 62