Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

talista termeléshez melynek a gazdasági függőségi politika miatt fejletlen belső piac gátat szabott. A köznemesség polgárosodó szárnya ezekben az évtizedekben érett be. Birtokainak jövedelméből — melynek forrása elsősorban a gazdasági konjunktúra — mint gazdasági bázisról, a polgári-kapitalista átalakulás szószólóivá váltak. A köznemesi ellenállás fő mozgatói a középbirtokos nemesek voltak, akik a császári intézkedések ellen védték a rendi jogokat, az adómentességet, védekeztek a központi igényből eredő újabb terhek ellen, és ezzel már feszegették a magyar nemzeti függetlenség lehetőségeit is. A Habsburg abszolutizmus ellen elsőként tiltakozó megyék között találjuk a nógrádi nemeseket is. A polgári reformok követelései a megyegyűlések központi kérdéseivé váltak. A társadalmi kérdések megoldása iránti érzékenység ugyan csökkent a későbbiekben, de a gazdasági függetlenség kérdésének a felvetése és támogatása a kapitalizálódó nemesi birtok legfőbb problémája volt, ezért természetes tehát, hogy sürgették a nemzeti piac védelmét és az iparosodást. A megye politikai életében egyre erősödött és fokozatosan élre kerülő liberális nemesség irányzata, a gazdasági-politikai fejlődés élenjárója volt, és a kapitalista termelési viszonyok kialakulásának alapvető feltételeit követelte.

3 A 18. század óta az üveg iránti kereslet állandó növekedést mutatott, és ennek a keresletnek a hatására épültek fel az üveghuták ott is, ahol kedvezőtlenek voltak erre a feltételek, pl.: közlekedés szempontjából. A földrajzi környezetnek kialakulásukban, de a megszűnésükben is, elsősorban a nyersanyag és az energiaforrások biztosítása, valamint a termékek értékesítése szempontjából is fontos szerepe volt. Nógrád megyében a helyi energiák kedvezőek voltak, elősegítették a huták létesítési és működési körülményeit, mivel az itt előállított üvegek (kalciumkálium üvegek) tömegesen felhasznált nyersanyaga a mész, a hamuzsír illetve a kvarckő volt. Ezeket az anyagokat a táj geológiai felépítése, a hamuzsírt és a fűtőanyagot a vidék sajátos domborzati, éghajlati és talaj adottságai együttesének következtében az erdőségek biztosították. A tetemes faigényen kívül a káliüveg gyártásához — szükség volt kovasavra (siliciumoxid, Si02), népszerű, közismert nevén kvarcra vagy kvarchomokra, amit békasónak is neveztek. Szükség volt még mészkőre (СаСОЗ) azaz stabilizátorra, valamint alkáliára mint ömlesztőanyagra. Ezt a feladatot a hamuzsír (К2СОЗ), népi nevén a szalajka látta el. Ezeket a helyben meglévő nyersanyagokat magas hőfokon olvasztották össze a kis fából, kőből épített üvegcsűrök kemencéiben. A kvarckövek, homokok Szinóbánya és Málnapatak vidékén fordultak elő nagyobb mennyiségben, bár a homok minősége csak zöldes színű üvegek gyártását tette lehetővé erős szennyezettsége miatt. Az üveghomokot a későbbiekben külföldről hozatták a gyárak. Mészkő is megtalálható volt a gyárak környékén. A kőből épített kemencékben, a helyi agyagból készített fazekakban olvasztották folyékony üvegmasszává a nyersanyagokat. A híres poltári agyagot még a mátrai és bükki üveghuták is felhasználták. A hutákhoz szükséges vizet, mint nyersanyagot a hamuzsírfőzéshez és kis hányadában energiaforrást szintén a domborzati és klímaviszonyokból adódó, viszonylag sűrű vízhálózatának patakjai, és az Ipoly folyó biztosította. A helyzeti energiákat — gazdasági és forgalmi helyzetüket figyelembe véve — az elérhetőség és közlekedés szempontjából nem lehetett előnyösnek nevezni. 4 Évkönyv 49