Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Muzeológia - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Nógrád megyében (1979–1981)

Varsány — Középbérc Terepbejáráskor a Szécsény-Ultetés alsóval hasonló korú, szintén, a zselizi csoportba tartozó telep nyomait sikerült rögzíteni. RÉZKOR Nagybátony — Maconka A Soós V. által már leírt lelőhelyről

4 újabb leletanyagot adtak át a Magyar Nemzeti Múzeumból, melyek a leletbejelentés során kerültek oda. BRONZKOR Cserhátsurány Egy átfúrt kőbalta került a múzeumba. Kísérő leletek hiányában csak feltételezhetjük, hogy a balta egy bronzkori telepet jelez. KORAI BRONZKOR Salgótarján Paptag Földmunkák során a hatvani kultúrába tartozó cserepeket találtak. Kiszálláskor már csak egy félbemetszett, méhkas alakú gödröt tudtunk megmenteni, más telep jelenséget nem észleltünk. A terület beépítettsége miatt további kutatásra nincs mód. KÖZÉPSŐ BRONZKOR Ecseg — Várhegy Patay P. 195l-es szondázó ásatása nyomán kerestük fel a lelőhelyet. A Várhegyről a középkori vár emlékei mellett jellegzetes, az érett füzesabonyi kultúrába tartozó (Bóna I. szerinti Megyaszó B-Füzesabony C

5

) cserepeket gyűjtött Patay P. és mi is. Bár a középkorban jelentős méretű földmunkákat végeztek, a telep képe még így is tipikus középső bronzkori teli. Két oldalról patak védi, egyik oldalon természetes meredély, a lankásabb, falu felé eső részén pedig jól kivehető árokrendszer. Ismervén a füzesabonyi kultúra telepeit, pedig jól kivehető árokrendszer. Ismervén a füzesabonyi kultúra telepeit, nincs okunk kételkedni abban, hogy ez az erődítés még a bronzkorban készült, a középkorban pedig csak felhasználták a már kész lehetőségeket.

6 Szécsény — Ültetés alsó Az ásatás során a 14. számú zselizi gödörbe beásva egy, a füzesabonyi kultúrába tartozó gödröt találtak. KÉSŐBRONZKOR Benczúrfalva — Temető Egy tíznapos leletmentés során a későbronzkorba tartozó teleprészietet sikerült megmenteni. Valószínűleg ehhez a telephez tartozott az a leletanyaggal nem datálható árokrendszer is, melyre a kutatás során bukkantak. Szerepe nem tisztázott, talán kerítés alapozása, vagy vízelvezető árok lehetett. Az anyag a pilínyi kultúrába tartozik. Buják — Tarisznyapart Patay P. 1952-ben végzett terepbejárása nyomán kerestük fel a lelőhelyet. 382