Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Horváth István: Kulturális tendenciák és jelenségek Salgótarjánban 1944–1980 között

VIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1982. Kulturális tendenciák és jelenségek Salgótarjánban 1944 és 1980 között Horváth István Bevezető A kulturális tevékenység vizsgálatát néhány általános kérdés megfogalmazásával tartottam szükségesnek elindítani. Mindenekelőtt a címmel kezdem, és mindazzal ami e problémához; kapcsolódik. Az időhatár megjelöléssel azokra az összefüggésekre szándékoztam utalni, amely a társadalmi cselekvés különböző területeit itt és most egybekapcsolják. Ismeretes, hogy a politikai törekvések, a gazdasági, a szociális célkitűzések, az ideológiai, a kulturális tartalmak szinkronitása alkot egy egységet, egy társadalmat. Ez a szinkron azonban nem automatikusan alakul ki, és egyes elemei nem is egyidőben fogalmazódnak meg. Létrejöttük a történelem folyamatában érzékelhető legtisztábban. Ez; azt is jelenti, hogy a szinkront tudatos és értékteremtő munkával meg lehet teremteni. A tudatosság azonban nem egyedüli kritériuma az önálló, a pozitív töltésű érték, a társadalmi szinten meglévő összhang létrejöttének. Mindezek e jelzések arra világítanak rá, hogy a különböző cselekvési színtereken végzett társadalom építő munka összetett, egyes elemei időben és térben is elválaszthatók és egy-egy cselekvés teljesértékű, tehát történelmileg hiteles bemutatásához a tudatosság mellett egyéb tulajdonságokkal is rendelkeznie kell az ilyen típusú munkának. Egy társadalom tudatos építésének folyamatában igen nagy jelentőségűnek tartom a néptömegek részvételét, a társadalmi aktivitás mértékét és fokát, valamint azoknak a megfogalmazott és megvalósítható céloknak körét, amelyek a széles körű rész^vétel mellett biztosítják a mennyiségen belüli, belső, a minőségnek is kellő helyet adó differenciálódást. A kritériumok között a társadalmi célkitűzésekre figyelő politikai tudatosság — mint a legmozgékonyabb társadalmi cselekvés — képes mindezek lehetőségét, tartalmát és kereteit megteremteni egy meghatározott időn belül, ugyanakkor kellően strukturált viszonyokat létrehozni. Csak így válik lehetségessé az azonosság, a szinkronitás, így valósul meg a társadalmi cselekvés különböző területeinek egybekapcsolása. A társadalmon belüli több oldalú strukturálódás szükséges ahhoz, hogy a kulturális tevékenység önállósága is kialakuljon, mozgásformái fejlődjenek és kellő mértékben visszahassanak a társadalmi cselekvés többi területére. De a fenti tulajdonságok megléte azért is fontos, mert ezáltal a kultúra irányába ható tényezők a szükséges fogadásba 371