Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Molnár Pál: Salgótarján társadalmi viszonyainak fejlődése 1945–1980 között

désüket tovább igényli, hogy számuk növekvő tendenciájú, bár asszimilációjuk felgyorsult. Ezt jelzi, hogy az 1980-as népszámlálás alkalmából az egész megyében mindössze 152-en vallották magukat cigánynak. Ettől azonban sokkal több azoknak a száma, akik állandóan és folyékonyan beszélik a cigány nyelvet és tartják a cigány szokásokat. Társadalmi felemelkedésükben legfőbb szerepet a rendszeresen végzett munka, az egészséges életmód, a kulturális nevelés, a lakásviszonyok gyökeres megjavítása, a zártrendszerű cigány települések felszámolása játsza. Salgótarjánban közel két évtizedes munka eredményeként felszámolták a pécskői cigánytelepet, munkába állításukra, a gyermekek iskolába járásra, a higénikus életmód fokozatos kialakítására, az egészséges nevelésre igen nagy gondot fordítanak. Társadalmi beilleszkedésük folyamata még hosszú időt és igen sok türelmet, anyagi áldozatot kíván. Nógrád megyében — a történelmi fejlődés következményeként — ugyancsak megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a nemzetiségi lakosok politikai-, kulturális-, társadalmi fejlődésére. Salgótarjánban az ipartelepítés időszakában érkezett szlovák és német ajkú munkásság egyrésze visszatért szülőhazájába, nagyobbik hányada — házasságok útján — asszimilálódott. Töredékük vallotta magát az 1914-es népszámlálás idején nemzetiségi lakosnak. 142-en német, 187-en pedig szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, A felszabadulást követően a népi demokratikus rendszer biztosította a szlovák nyelv oktatását. A szlovák nyelv oktatására a Forgách úti iskolát jelölték meg. A városban 1945—49 között a bekövetkezett lakosságcsere ugyancsak elősegítette azt, hogy az 1960-as későbbi népszámlálások idejére már nem találkozunk német és szlovák nemzetiségű lakossal. 24 Évkönyv 369