Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Sára János: A város gazdasági életének alakulása 1944-től 1980-ig

a 60-as évek elején azonban elsősorban bővítő jellegű extenzív beruházásokat eredményezett, ezt elmondhatjuk a Salgótarjáni Kohászati Üzemekre, az üvegyárakra, bányagépgyárra egyaránt. Csak a szénbányászat visszafejlesztését követő években kezdődött el egy teljesen új, általános megújulást jelentő szakasz a város tradicionális üzemeiben. Ma már látjuk, hogy nagyon helyes gazdaságpolitikai döntés volt az, hogy az új üzemek letelepítése mellett nagyobb figyelmet szenteltünk e nagymúltú ipari bázisok fejlesztésére. Az 1970 és 1980 között eltelt 10 esztendő alatt több mint 3 milliárd forintot fordítottunk városunk meglévő ipari üzemeinek korszerűsítésére. Az ipari állóeszközök bruttó értéke több mint 2,7 milliárd forinttal növekedett. A hajtóerő 36 megawattról 69 megawattra, a felhasznált villamosenergia több mint háromszorosára emelkedett. A húzott síküvegtermelés 7,8 millió m

2-ről közel 12 millió m

2-re, a megmunkált normál öblösüveg előállítása 5400 tonnáról több mint 9500 tonnára nőtt, a hidegen húzott acélhuzal 81 ezer tonnáról 122 ezer tonnára, a hidegen hengerelt acélszalag 46 ezer tonnáról mintegy 60 ezer tonnára emelkedett. A Salgótarjánban működő Kohászati Üzemek és az ötvözetgyár nemcsak a megyének, hanem az országnak is jelentős kohászati bázisa. A két vállalat az ötödik ötéves tervben az átlagosnál nagyobb mértékbn 18%-kal bővítette termelését. A termelékenység 17,5%-kal nőtt. A létszám állandósult. Talán sehol sem játszott olyan fontos szerepet a fejlődésben, az eredmények elérésében a termékszerkezet változása, mint e területen. Az SKÜ a megyében dolgozó ipairi egységek közül azon kevesek közé tartozik, amelyek az V. ötéves tervben is új üzemet tudott beindítani: Kisterenyén csőgyárat épített, és USA kooperációban ugyanott kiépítette az országban egyedül álló RAPISTAN-SALGÓ görgőspályagyártó sorát. A vállalat példamutatóan tudta egyidőben biztosítani a régi technika rekonstrukcióját és a gyártmány szerkezet jelentsős korszerűsítését, A VI. ötéves tervben is folytatni tudják fejlesztési programunkat. Az SKÜ-ben megvalósul a régenvárt szegverő rekonstrukciója, az ötvözetgyár kiépíti környezetvédő rendszerét, mely az egész város életkörülményeinek javítása szempontjából is fontos. Az SKÜ-ben 1975 és 1980 között is megduplázódott az export, a város legnagyobb exportőrjévé vált. Az elmúlt évtizedben a legdinamikusabb fejlődést a megye építőanyagipara produkálta. Ebben jelentős szerepe volt a két salgótarjáni üveggyár megújhodásának. A közel 4500 főt foglalkoztató két gyár mintegy egynegyedét adja az ország üvegtermelésének. A Salgótarjáni Síküveggyárban csak az V. ötéves tervben megközelítette a fejlesztés nagyságrendje az 1 milliárd forintot. Az új kapacitások lehetővé teszik, hogy a gyár ne kényszerüljön csak az alapanyagnak számító síklapüveget eladni, hanem sokoldalúan továbbdolgozhassa azt. A gyár ma már képes a magyar IKARUSZ autógyártás teljes biztonsági üvegigényét és a magyar személygépkocsipark biztonsági üvegpótlását kielégíteni. Az öblösüveggyár eddigi ötéves tervei közül a leggazdagabb középtávú szerkezetével állja a harcot az egyre nehezedő nemzetközi versenyben. A megye és a város könnyűipari üzemei közül fejlődését, gazdasági eredményeit nézve kiemelkedik a Salgótarjáni Ruhagyár, mely saját bázison az elmúlt 10 évben teljesen megújult, új telephelyre költözött. Az 1000-nél több nőt foglalkoztató vállalatnál ma is igen dinamikusan nő a tőkés export, miközben más üzemekben az elmúlt egy-két évben a lendület egy kicsit mérséklődött e téren. 1981. január 1-től újra önállóvá vált Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely360