Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Közlemények - Rejtő István: Mikszáth Kálmán és Selmecbánya

„A Selmecbányái Lyceumi Petőfi kör története" című hosszabb írása, amelyben a korábbi évtizedekből fennmaradt önképzőköri dokumentumok alapján megírta működésük történetét. Az írásmű keletkezési időpontja 1893. elejére tehető, ugyanis Pesthy munkája előtt lévő írás bejegyzési dátuma 1893. április 6-i dátumot viseli, míg a Pesthy írását követő bejegyzés az 1893. április 17-i dátummal szerepel. Tehát Pesthy István a korábban keletkezett és az önképzőkörben Érdemkönyvi megörökítésre ítélt munkáját 1893. április 7. és április 17 között másolhatta a kötetbe. Az önképzőkör-történetben három helyen emlékezett meg Mikszáth Kálmánról: 1. Petőfivel együtt méltatja tagságát és szól kizárásáról; 2. Az egykorú dokumntumok alapján összefoglalja önképzőköri tevékenységét; 3. Röviden szól a Korány szerkesztésében betöltött szerepéről. Következzék először az általános méltatás és a kizárás története: 1. ,,A 'Magyar Társaságnak' volt két tagja akik a világ irodalomban kiváló helyet foglalnak. Az egyik már eltávozott az élők sorából, a csatában lehelte ki nagy lelkét, a haza szent szabadságáért küzdve azon szabadságért, melyet tiszta szivéből imádott, amely szabadság szelleme a különben beteges férfiba új erőt öntött. Az Isten meghallgatta részben kérését, mert ágyú dörej a csata zaj volt halotti zenéje. De részben nem teljesítette, mert az önkény diadalmaskodott abban a csatában, melyben ő elesett. Nem érhette már azt a gyászos kort, mely szabadsághaircz leveretése után hazánkra jött. Az; Isten ettől a nagy fájdalomtól felszabadította őt. Hanem a gyász után bekövetkezett az öiröm napja is. Másik költőnk már ezen öröm napokban kezdette pengetni lantját. Ö még most is aratja babérjait. Ez a költőnk Mikszáth Kálmán. Már itt e körben feltűnt nagy tehetsége, fényes elméje, mely különösen a novella írás terén szerzett neki később halhatatlan érdemeket. Első évben 1863/64-ben volt tagja a körnek, mint VII. osztálybeli tanuló. Vele együtt Moesz tanár úr is, ki már akkor mint alkönyvtáros is szerepel. Munkálkodása az előző években nem volt olyan kielégítő, mint most, mert midőn Petőfi ,Végszóhoz' с költeményét szavalta el, 'megmutatá, hogy mennyire haladt az ember rövid idő alatt, ha törekvésében tudni vágyás vagy a szellemi, nem az anyagosdiság, a hanyagság vezérli az embert'. A körben ezen kívül 'Átellenben' ez. novellájával is fellépett, melyben a tárgy fejlődése és befejezése jó, de a Stylus nem tökéletes'. Működése jutalma a kör bizalma lett, mely őt az 1864/65-ik évben a főkönyvt. és pénztárosi állásra emeltse. Mikszáth pedig mint aljegyző és a 'Korány' szerkesztője kezdte meg az évet, midőn pedig Bosszágh János leköszönt a főjegyzőségről, a kör őt léptette elő e tisztségbe. Azonban e tisztéget nem sokáig tarthatta meg; március 4én az elnök [Soie Vilmos] szót emelt a kör előtt, hogy Mikszáth egyik tantársának, Brody Zsigmondnak egy dolgozatott [!] készített. Bródy ezt elfogadva be is adta a körbe 'Hazámhoz' cím alatt. A kört kéri tehát, hogy Mikszáthot büntesse meg. Ki is mondtáik reája a jegyző könyvi megrovást. Erre ő márczius 11-én beadta a főjegyzői állásról szóló lemondását. Ez azonban még nem rettentette őt vissza attól, hogy hasonló tettet újra elkövessen. 1865-ben Bothár Ede tagtársának dolgozatát javította át, amiért a kört [sic] őt ismét jegyző könyvileg megrótta. Mikszáth tehetségének méltánylása vehette rá a kör tagjait arra, hogy ezen sok megrovás mellett mégis midőn Zsivora Samu alkönyvtárosi állásáról lemondott, őt választották meg helyébe. Mint alkönyvtáros harmadszor 347