Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

rajta. Néhány példányon, elejére vésett keretben, a készítés évét tüntették fel. A négy sarokpillér alsó végéből képzett lábon állnak. Készítőikről a levéltári adatok nem szólnak. Más forrásokból tudjuk, hogy a szúszék készítésével a történelmi Magyarország északi részén lévő falvak lakói foglalkoztak. Radványi Ferencnek, a XVIII. század elején készült kéziratos monográfiájában arról olvashatunk, hogy az északi falvak lakói a gabonásládákat bőséges mennyiségben szállítják a megye községeibe eladás céljából.

163 Egy későbbi forrás szerint Mlágyó, Hradistya, Bisztricska, Felsőesztergály lakói a különböző faeszközökön kívül, gabonatartó szúszékokat is készítettek eladásra.

164 Mint adataink bizonyítják, a szúszékokat mesteremberek készítették, a megye parasztsága vásárlás útján jutott e gabonatartó eszközökhöz. Értékét többnyire pénzzel egyenlítette ki. A zelenei jobbágyok 1759-ben kelt levele egy tallérért, négy máriásért, egy forintért, két forintért vásárolt szúszékokról tesz említést,

165 A losonci asztalosok 1721. évi limitációja a szúszék kilájának árát 7 1/2 krajcárban határozta meg.

166 Adatközlőink közül többen emlékeztek arra, hogy a nagyszülők egykor pénzért, illetve gabonáért vásárolták a szúszékokat az északi megyékből érkező kereskedőktől. Darabokra szétszedve szállították, vásárlás esetén közreműködtek felállításában. Az érte adott pénz összegét, a gabona mennyiségét már nem tudták adatközlőink. A szúszék centiméterben kifejezhető méretére levéltári forrásaink nem őriznek adatokat. Nagyságára csak a bennük elhelyezett vagy elhelyezhető gabonamennyiségből következtethetünk. A szúszék befogadóképessége öt és hetven kila között váltakozott. Ennek szemléltetésére csupán néhány adatot idézünk: Mega Pál. lesti jobbágy 1758. évi tűzkárából: „egy nagy szúszékja 44 kilás".

167 Tanczik György alsósztregovai jobbágy 1758. évi kárlistáján: „Két szúszék egyike 20 Kilás, másika 11 Kila" szerepelt.

168 Fábián Márton szécsényi jobbágynak „egy Szúszék 35 Kilás" égett meg 1770-ben.

169 A XIX. század elején Szeder Fábián is említést tesz a palócoknál használt szúszék méretéről: „a szúszék szekrény formájú láda, mellyben 50 mérő gabona és több is elfér."

170 A nógrádi falvakban végzett gyűjtőútjainkon a megmért szúszékok többsége 8—10 kilás. Méretük: hossza 140 cm, szélesség 80 cm, magasság 95 cm. Egy húsz kilás szúszék adatait Nógrádmarcal községben jegyezhettük fel. Mérete: hossza 160 cm, szélesség 105 cm, magasság 182 cm. Ebben a faluban láthattunk egy 30 kilás szuszoknak utolsó ép példányát. Ennek mérete: hossza 220 cm, szélessége 120 cm, magasság 280 cm. Gyűjtésünk időpontjában (1964) még a nyolc fokú létra is megvolt, amelyen a zsákba töltött gabonát a szúszék szájához felvitték, majd beletöltötték. A benne lévő gabonát a szúszék keskenyebb oldalának alján lévő 15x20 cm-es nyíláson engedték ki vékába. A nyílás súberrel záródott., A szúszékot többnyire gabonatárolásra használták. Ezért forrásainkban búzás szúszék, gabonatartó szúszék, terhes szúszék néven említik a leggyakrabban. Ebben tartották az őrölni, vetni való búzát, rozst, zabot és az árpát.

171 A szúszékban gyakran lisztet is tároltak. Egy nőtincsi jobbágynak 1735-ben „húsz kilás új szúszékja benne lévő lisztje 16 kila" égett meg.

172 Kovácsik András kisújfalui jobbágy 1755. évi kárlistáján „Húsz kila liste Susékostúl" szerepel.

173 A gabonán, a liszten kívül mást is tároltak a szúszékban. A halászi árendás szúszékjából egy kenyeret és egy zsák lisztet loptak el 1791-ben.

174 A 314