Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

A sarlós aratás munkafolyamataiból valamivel több részletet őriznek forrásaink. Nagylibercsén 1746-ban, Varsány községben 1769-ben „ ... három férfi és három Asszony aratta.. ." a rozst, illetve a búzát.

104 Balassagyarmaton Natter Sarolta birtokán két férfi és két nő aratta 1834-ben a „rozs-búzát."

105 Az aratópár munkamegosztására sajnos nem találtunk adatot. A levéltári anyag alapján nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy kettőjük közül ki végezte sarlóval az álló gabona levágását, nem tudjuk körülhatárolni a pár másik tagjának munkakörét. A néprajzi kutatás recens megfigyelések, visszaemlékezések, gazdagabb levéltári források alapján pontosan körülhatárolta az aratópár munkamegosztását. E szerint a sarlós munka a nők feladata volt, a levágott gabona összekötését a férfiak végezték.

106 A sarlóval dolgozó asszony egyik kezébe összegyűjtött, ill. összefogott gabonaszárakat maroknak nevezték.

107 A markokat kévébe rakták össze, amelyet rozsszalmából készített kéve kötéllel kötöttek meg.

108 A száraz kéveköteleket vízbe mártották, hogy kötözés közben ne törjenek el a szalmaszálak.

109 Forrásainkban gyakran találkozhatunk a parasztkéve említésével. Ennek szemléltetésére egy példát idézünk. „Volt az egész termés paraszt nagy kivébe kötve."

110 A parasztkévékbe jóval több gabonát kötöttek be, mint más kévékbe. Ezt bizonyítja 1823-ban Losoncon készült becsüslevél, amelyet egy három vékás föld terméséről állítottak ki: „...a mellyen most termett 12 csomóbul és 7 kévéből álló Termés, mellyet ha jó paraszti Kévékben kötöztek volna, 10 csomóba számítani lelki ösméretünk szerint bizonyítjuk."

111 A kévébe kötött gabonát keresztbe vagy csomóba rakták össze. A két elnevezés egyenlő gyakorisággal fordul elő forrásainkban. Gyakran egy-egy tanú a csomó és kereszt kifejezést is használta. Vincellér János ludányi lakos a bíró előtt tett vallomásában, 1754-ben, a feltett kérdésre így válaszolt: „... az ostor, Sarló pénzt nem Gazda Számára szedett csomó után, hanem minden keresztül egy-egy pénzt vett."

112 A keresztbe, vagy csomóba rakott kévék száma eléggé változatos a megye területén. Balassagyarmaton 1784-ben egy keresztet 22 kévével számoltak.

1

^ Szécsényben 1820-ban, Karancskeszin 1830-ban 13; Balassagyarmaton 1834-ben 11 kévét raktak egy csomóba.

114 Levéltári adataink, mint jeleztük, nem tesznek különbséget kereszt és csomó köizött. A tanúként kihallgatott személyek a kereszt és csomó kifejezést egyaránt használták vallomásaikban, sőt gyakran a törvény elé idézett, az összerakott kévéket felváltva keresztnek, illetve csomónak nevezte. Meggyőződésünk, hogy a kereszt és a csomó nem azonos mennyiségű gabonát jelöl. Bizonyos mértékben ezt bizonyítja a fentebb közölt néhány adat, amelyek a keresztben, illetve a csomóban elhelyezett kévék számát közlik. A csomóban a kévék száma gyakran csak fele a keresztben lévő kévék számának. Még jobban jelzi a különbséget a keresztből, illetve csomóból nyerhető gabonamennyiség. Az általunk vizsgált időszakban a búza kereszt termését három, a csomóét viszont két kilával számolták. Holes István 86 éves (1969) csrhátsurányi adatközlőnk nagyszülei elbeszéléséből úgy tudta, hogy régen egy csomóba 13 kévét raktak, amely egy-másfél kila magot adott. Azt is hallotta, hogy két csomó tett ki egy keresztet, ezért a csomót félkeresztnek is nevezték. Adatközlőnk visszaemlékezését hitelessé teszi Vitéz János horpácsi mezőbíró 1826-ban készült jelentése: „ ... a tavaszi learatott Jószágból az arató rész nagyobb része a mezőn volt, az említett zsidó azon juhokat 308