Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

romnyomásos határhasználattal már sok helyen találkozhatunk a XVIII. század első felében is. Radványi Ferenc a XVIII. század elején készült kéziratos monográfiájában kilenc falut említ a megyében, ahol a földek három calcatúrára vannak osztva.

3 Más forrásból tudjuk, hogy Legenden

4 (1713), Alsóesztergályon

5 (1736), Baglyasalján

6 (1737), Mátraszöllősön

7 (1745) ugyancsak háromnyomásra „vetőre" osztott szántóföldeken gazdálkodtak. Becske, Diósjenő, Lőrinci községek már a XVII. század végén is háromnyomásra osztották fel a határt.

8 A kétnyomásban művelt szántóföld nem jelent okvetlenül pauperebb talajt a háromnyomásra osztott településnél. Példaként megemlíthetjük, hogy a megye egyik legrosszabb talajú községe Sipek volt, mégis háiromnyoimással gazdálkodtak, mert szántóföldjeiken a tavaszi és őszi gabona, ha keveset is, de termett. Ezzel szemben a kétnyomásban művelt Ipoly-völgyének homokos talaján (Őrhalom, Csitár, Balassagyarmat, Dejtár, Ipolyszög) a tavaszi gabona nem termett meg, de az őszi vetésű felesbúza (kétszeres) és a rozs gazdagon fizetett. Azért ezeknél a településeknél maradt meg legtovább a kétnyomásos gazdálkodás. Egy-egy település esetében ezen kívül a legelő mennyisége is meghatározta, hogy szántóföldjeiket két vagy három calcatúrára osszák. Ahol kevés volt a legelő, ott az állatállomány legeltetése miatt nem tértek át a háromnyomásos gazdálkodásra. Sőt tudunk olyan esetekről is, ahol a háromnyomásban művelt földeket, a nagyobb legelő biztosítása érdekében, egy idő után kétnyomásra osztották fel. Szakai, Varsány és Sipek lakói 1715—1770 között háromnyomással gazdálkodtak. Az Urbárium után, vagy már néhány évvel korábban, a földbirtokosok az erdei legeltetést itt is megtiltották, a kibontakozó majorsági gazdálkodás a jobbágyok legelőit a minimumra csökkentette. A legelő biztosítása érdekében 1828-ig mindhárom község a kétnyomásra tért vissza.

9 Részben a legelő hiánya volt az oka, hogy 1895-ben a füleki járásban 21, a gácsi járásban 13, a losonci járásban 22, a balassagyarmati járásban 14, a szécsényi járásban 7, a sziráki járásban 2 településen mondták ki a nyomásos gazdálkodást.

10 A szántóföldek minőség szerinti felosztására az 1770. évi úrbérrendezéskor került sor. Nógrád megyében a szántóföldeket négy osztályba sorolták. Az elsőbe 20, a másodikba 22, a harmadikba 24, a negyedikbe 26 hold szántóföld tartozott egy egész telekhez.

11 Irtás A XVII. század végén és a XVIII. század első felében a folyamatosan újjátelepült megye lakói földigényének kielégítésében jelentős szerepet kapott az irtvány. Az irtványföld létesítése általában a földbirtokos engedélyével történt. Az irtványnak felfogott erdőrészt valamilyen módon megjelölték. Legelterjedtebb jelölési mód a keresztekkel történő jegyzés, vagy a köHilszántás.

12 A fa már a XVII—

XVIII. század fordulóján is jelentős értéket képviselt, ezért az égetéssel történő irtást forrásaink nem említik. A lábas erdő bálvány fáit kivágás előtt kiszárították.

13 A szárítás módját nem ismerjük. Az irtványföldek után különböző szolgáltatásokat adott művelője a földesúrnak. Mértékét a legtöbb esetben írásban rögzítették. Horváth Pál legendi nemes az irtvány foldj ét használóktól az alábbi szolgáltatásokat kérte 1713-ban: „Minden darab Irtványtul ött Esztendeigh dézma helyet, Kétrt-Kétt garast fi300