Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adalékok Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez (1919–1944)

tizánst fogtak el, közöttük ifjúkommunistákat is. Letartóztatták többek között Eppich Albertet, Erdélyi Károlyt, ifj. Padár Andrást és Lovász Józsefet, a KIMSz kerületi bizottságának titkárát is. Lovász József 1930. október 1-től november 10-ig előzetes letartóztatásban, november 10-től 1931. március 24-ig vizsgálati fogságban volt. Brutális, kegyetlen vallatása Baglyasalján a csendőrlaktanyában vette kezdetét, majd folytatódott Budapesten a Mosonyi utcai toloncházban. A letartóztatottak közül 19 ellen emeltek vádat. Lovász József a 25644/1931. k. ü. sz. vádirat alapján 16. rendű vádlottként szerepelt. A kommunisták elleni eljárás alapját a salgótarjáni vidéken megindult szervezkedés képezte. A vádirat különösen az 1929-es bányász sztrájkot emelte ki, de felsorolta mindazokat a „bűnöket", melyek a letartóztatottakat terhelték: röpirat és sajtó közvetítés, illetve terjesztés agitáció, utasítások átvétele és végrehajtása, jelszavak festése — Éljen a KMP! Világ proletárjai egyesüljetek! P. R. D. (proletárdiktatúra) — Vörös Segély gyűjtés.

51 Lovász József a vallatás közben elszenvedett kínzások következtében 1932 nyarán mártírhalált halt. Életéről, tevékenységéről a Sarló és Kalapács с illegális sajtó így emlékezik meg: „Lovász József élt huszonnégy évet. Született Magyarországon, meghalt a Szovjetunióban. Született, élt, harcolt és szenvedett abban az országban, amelyben rötvid időre diadalmas ragyogással szökkent a magasba az ötágú vörös csillag... Lovász József még csak kisgyermek volt. Kis proletár. A ötágú csillag kihunyta után csak bitókat, proletárok börtönét, korbácsok suhogását hallotta, látta. Gyermekkorának ez volt a panorámája. A magyar munkásság felszabadító harcainak egyik nagy gyűjtőmedencéjében, Salgótarjánban élt. 16 éves korában, mint bányász gyerek tagja lett a KIMSz-nek. 19 éves korában az Ifjúmunkás Szövetségből a KMP-be lépett. Egy év múlva belépet a reformista Bányamunkás Szövetségbe. 1931-ben letartóztatták. Borzalmasan megkínozták. A veséjét szétverték... 1931 őszén a böirtönorvos ajánlatára kiengedték a rabkórházból. „Haljon meg otthon" — volt az orvos indoklása. Halálos betegen ment vissza Salgótarjánba. Jelentkezett a pártnál. Munkába állt. A biatorfbágyi provokációs merénylet után a magyar rendőrség annyi más kommunista harcossal együtt őt is újra le akarta tartóztatni. Az elvtársak elrejtették. A párt a Magyarországi Vörös Segélyhez fordult. Annak segítségével a halálosan beteg Lovász József a Szovjetunióba került. A leggondosabb orvosi kezelés alá vették, de állapota egyre rosszabbodott. Orosz ifjúmunkás elvtárs véréből eresztettek vért elhaló ereibe. Hiába. Meghalt otthon ... a munkásság egyetlen hazájában ... Moszkvában a Politikai Emigránsok Klubjából temették. Vörös drapériákkal leborított ravatala mellett német politikai emigráns ifjúmunkások álltak, vörösfrontharcos egyenruhájukban — díszőrséget. Bokányi Dezső elvtárs mondta a búcsúztatót. A Klub nagytermét megtöltő gyászoló elvtársak megrendülve hallgatták szavait. „A halálba kínzott Lovász József elvtárs nemzedéke építi a Második Tanácsmagyarországot. Ezé a nemzedéké a jelen és a jöívő..." Egy német emigráns elvtárs búcsúztató szavai után a katonazenekar kísérete mellett elindult a nagy gyászmenet a krematóriumfoa. Az elhamvasztás előtt Lantos Ernő elvtárs, a KMP képviseletében búcsúztatta a párt hősi halottját. Matuzsán Béla elvtárs az emigráció nevében beszélt, Hidas Antal elvtárs verssel búcsúzott Lovász Józseftől. 288