Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adalékok Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez (1919–1944)

át nyertek levente kiképzést, a világ meglepetésére bebizonyították, hogy feltartóztathatatlan hadműveletek végrehajtására is alkalmasak."

24 1942. május 5-én kiadott BM rendelet értelmében leventeköteles ifjú — tekintet nélkül korára — semmiféle politikai tevékenységet nem fejthet ki. Politikai pártba, vagy bármely más megjelölésű politikai szervezetbe tagként be nem léphet, illetőleg annak tagja nem maradhat, működésében részt nem vehet, gyűlésen, összejövetelen nem jelenhet meg, annak jelvényét nem viselheti, anyagilag nem támogathatja. Aki megszegi, 6 hónapig terjedő elzárással büntetendő.

25 S amikor már nyilvánvaló volt, hogy Németország elveszítette a háborút, Solymossy Ulászló vezérőrnagy a leventék országos parancsnoka a levente intézményről úgy nyilatkozott, hogy az „ma az állam leghatalmasabb egységes nevelőszervezete, amely uralkodó szerepet tölt be minden egyéb ifjúsági szervezet felett. .,"

26 Jóllehet e kényszer szervezet Nógrád megyében is a legnagyobb létszámú ifjúságot tömörítette magába — hiszen már 10—19 éves leányok részére is alakítottak levente egyesületeket — de a soraiba kényszerített fiatalok legellenszenvesebb intézménye volt. Igazi arculata különösen akkor vált nyilvánvalóvá minden fiatal számára, amikor megkezdődött a leventék Nyugatra irányítása. A fiatalok tömegesen tagadták meg a bevonulást, bujkáltak, a legkülönbözőbb helyeken kerestek és találtak menedéket az elhurcolás ellen. Akiket mégis sikerült útnak indítani, azok közül is sokan kereket oldottak, megszöktek s a felszabadulás után visszatértek szülőhelyükre. A kommunista ifjúsági mozgalom Nőgrád megyében A Tanácsköztársaság megdöntése után — a fehérterror éveiben — a legálisan működő szociáldemokrata párt a szakszervezetekre bízta a szakmai ifjúsági csoportok létrehozását, melynek központi szerve a Szakszervezeti Tanácson belül az Ifjúmunkások Országos Bizottsága volt. Az MSZDP 1920-ban Ifjúmunkás címmel lapot indított, melynek hasábjain az ifjúsággal kapcsolatos álláspontját így összegezte: „Nem szabad a tanulásra utalt fiatalság fejét megzavarni azzal, hogy az ifjúmunkásokat a napi politikába bevonjuk, aminek semmi gyakorlati célja nincsen, hiszen az ifjúságnak nincsen politikai cselekvő joga, meg azután — hiszen jól tudjuk — ugyancsak groteszkül fest az, amikor a fölnőttek komoly küzdelmeibe a még gyerekesen gondtalan ifjúmunkások — az akció komolyságát diszkreditálva — belesüvölködnek. Nincsen ennek semmi, de semmi erkölcsi értéke az ifjúmunkások nevelésében. A fölnőttek politikai erkölcseit és hitvallását az ifjúmunkásoknak úgy kell látniok és megbecsülni tanulniok, mint egy magasabb életföladat teljesítését, amelyre előbb érdemessé kell magukat tenniök azzal, hogy komoly munkásokká válnak ismereteik kellő gyarapításával."

72 Az ifjúsági mozgalom hasztalanságát, fölöslegességét bizonyította a fenti idézet, hiszen az ifjúságnak nincsen politikai cselekvő joga s a gondtalan ifjúmunkások nem vehetnek részt a felnőttek komoly küzdelmeiben. Mintha az ifjúmunkásoknak más lett volna a sorsuk, az életük s ez a más jobb lett volna, mint a felnőtteké. 276