Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

várostörténeti kötetben. Név- és tárgymutatókat készített a négykötetes Megyetörténethez és Balassagyarmat történetéhez, ami azonban ennél sokkal többet jelentett, mert e művek íróit nagymértékben támogatta a források feltárásában. 1971 óta a Magyar Történelmi Társulat nógrádi csoportjának elnöke és a Társulat országos elnökségének tagjaként mindent megtett a helytörténeti kutatók és kutatások támogatására. 1972 nyarán egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1976-tól pedig részt vett a Levéltári Igazgatóság szakmai koordinációs bizottságának a munkájában. Több külföldi tanulmányutat is tett, és megtanult szlovákul is, hogy egyrészt levéltárunk ilyen nyelven írt forrásait is megismerje, másreszt, hogy a szlovákiai levéltárosokkal közvetlenebbül tudjon érintkezni. 1974-ben a Szocialista Kultúráért, 1978-ban pedig a Szabó Ervin Emlékérem odaítélésével ismerték el közérdekű munkásságát. — Nem volt párttag, de szívvel-lélekkel Pártunk politikai és kulturális célkitűzéseinek megvalósítója a maga területén. Elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem magyar munkásmozgalmi szakosító tanfolyamát és ott 1970 júniusában oklevelet is nyert. A Nógrádi Sándor Múzeum épülete 1980-ban elkészülvén, lehetőség nyílt a levéltári épület melletti múzeumi épületrész levéltári célokra történő átadására. Az átalakítás és a két rész összekapcsolásának terveit már 1980-ban elkészítette és az átalakítás 1981 májusában befejezést nyerve nyomban elkezdte az anyag egyrészének átköltöztetését. Munkatársaival együtt megfeszített erővel dolgozott. Június elején nagyon fáradtnak érezte magát. Az orvosi vizsgálat fehérvérűséget állapított meg. Budapestre szállították, azonban már ott sem tudtak segíteni rajta. Ott halt meg 1981. június 16-án. 2. A századforduló és századelő gazdasági-, poltikai- és társadalmi-alakulását több adattári jellegű dolgozatban igyekeztem vázolni. Ezek zömmel a Nógrádi Sándor múzeum, részben a Balassi Bálint megyei könyvtár kézirattárában nyertek elhelyezést. Jelen tanulmányom részben azokra épül, részben azokat egészíti ki. 3. A munkásmozgalmat adminisztratív eszközökkel vélték elintézhetőnek, de ennek „elégtelen voltáról" már elég korán meggyőződtek. Ennek a felismerésnek a jegyében hozták létre a főleg a katolikus klérus által támogatott „keresztény fogyasztási szövetkezeteket" a falvakban és a munkástelepüléseken. V. ö. a „Schmidt bányaigazgató levelei, 1918—1920" c. 1964-ben megjelent tanulmányom 41—42. lapján elmondottakkal. 4. Apám és baráti körének visszaemlékezéseiből. 5. Iványi József ny. tanfelügyelő visszaemlékezése. Már az 1964-ben megjelent „Nógrád megye közgyűlése és sajtója a munkásság és a parasztság helyzetéről és mozgalmairól 1867—1890 között" с tanulmányom 53. lapján is hivatkoztam rá. 6. Krúdy Pál közlése 1963-ban. 7. Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád megyei Levéltár történetéhez. Levéltári Közlemények, 1974. (XLIV—XLV. évf.) 329. 1. tévesen tette Miskolczy-Simon halának évét 1916-ra. Elírásának oka, mivel erre nézve levéltári adatunk nincs, a nógrádi sajtó ezzel kapcsolatos hallgatása lehet. Utódját, Dr. Radies Vendelt csak 1919. március 15-én nevezték ki (1. uo.). 8. Tanulmányom másik változata Miskolczy-Simon János levéltárosi tevékenységével, levéltáros kollégáival levéltári és családtörténeti ügyekben folytatott levelezésével, a Levéltárosok Egyesületével kapcsolatos ügyekkel foglalkozik és teljes egészében hozza az özvegy Mikszáthnéval és a Mikszáth-kutatással összefüggő levelezését, valamint a Mikszáth-család leszármazásáról elkészített családfáját. — Lásd Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880—1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai: Levéltári Szemle, 1981. évf. 1. sz. 101—134. 1. 9. Miskolczy-Simon János egész életútját áttekinti a Levéltárosok Lapja 1914. évi II. évf. 3—4. sz. 77—78. lapján olvasható nekrológ. — Életének 1911-ig terjedő szakaszára nézve lásd Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. V. k. Miskolc, 1911. 346—348. 1. és szétszórtan. — Vende Ernő: Irodalom, tudomány, művészet с összeállítása a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat Nógrád Vármegye kötetében — a továbbiakban (Borovszky, 1911.) — 307—308. 1. — V. ö. a Kozocsa Sándor által szerkesztett Magyar Könyvészet 1911—1920. Budapest. 1942. с művel is. — A kettős névhasználatra lásd Nógrád megye Levéltára, a levéltárosok hátrahagyott iratai с fondban Miskolczy-Simon János iratai — a továbbiakban N m L Miskolczy-Simon — között a Göde-család ügyében folytatott levelezésében, 1912. ápr. 16. Debrecen, Boldizsár Kálmán gratulációja a királyi engedéllyel történt és a Budapesti Közlönyben kihirdetett névhasználathoz. — A hírlapokból idézettek a szövegben közölt dátum alatti számokban találhatók meg. — Az 1895. évi Gazdacímtárban apja a 100 holdon felüli birtokosok sorában nem szerepel, 1. 284. 1. 10. Szendrei i. m. 346. 1. — Vende (Borovszky, 1911.) 308. 1. — Vende adatainak kiegészítéséhez Miskolczy-Simon is hozzájárult. Lásd felhívását a vármegye „Szinnyeiben nem szereplő" íróihoz, Szécsényi Hírlap, 1910. jan. 14-i sz. 11. Szendrei i. m. 346—347. l. — Az, hogy az abszolutóriumot megszerezte-e, nem tűnik ki adataimból. 12. A Miskolcon megjelenő Ellenzéknek Szendrei szerint segédszerkesztője volt. 13. Az, hogy önkéntesi évét melyik alakulatnál szolgálta le, nem tűnik ki az adataimból. Valószínű, hogy a közös hadsereg egyik ezredénél, bár a honvédség tisztjelöltjeitől is megkívánták a német szolgálati nyelv ismeretét. 14. A parlamenti obstrukció és az un. „nemzeti ellenállás" története közismert. Ennek része volt az u. „tulipán mozgalom" amely a Kossuth-féle Védegylet mintájára a magyar ipari termékek fogyasztását tűzte ki tagjai számára példamutató kötelezettségül. Nógrádi visszaemlékezőim szerint ennek itt soviniszta-nacionalista színezete is volt és ezért szinte arculcsapásként hatott az, amikor szlovák részről „felfedezték", hogy a kabáthajtókákon és női blúzokon viselt tulipános jelvényeket, a magyar ipar nagyobb dicsőségére, egy bécsi osztrák cég állította elő és ügynökei révén szép haszonra tett szert azok elárúsításából. 261