Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

Levéltárosi tevékenysége, amit az 1912. elején sikerrel letett országos levéltári fogalmazói vizsga után főlevéltárnoki címmel, már mint MiskolczySimon János látott el,

59 túlnőtt a vármegyei levéltárunk keretein. 1910—1911ben „főleg az ő buzgalmának volt köszönhető a Törvényhatósági Levéltárosok Országos Egyesületének a megalakulása, mely főtitkárává választotta". Az 1913-ban megindított Levéltárosok Lapja is őt tekintette az egyik alapítójának és* cikkei nagy száma révén főmunkatársának.

60 Kétségtelen, hogy lapalapítasi törekvése a saját cikkei elhelyezését is célozta. Vármegyei szinten ugyanezt igyekezett elérni, amikor 1911-ben Buday-Plichta Barna, Fáy Albert és ő megindították a Nógrád vármegyei Nemzeti Intézet évkönyvét, a Nógrádi Naptárt, amelynek első kötete 1912-re jelent meg.

61 Levéltárosi elfoglaltsága szinte önmagától termelte ki kisebb-nagyobb cikkeit, tanulmányait és történelmi karcolatait. A súlypont azonban a családtörténeti kutatások eredményeinek — a korszak szokása szerint rendszerint az érdekelt felek költséghozzájárulásával történő — publikálására helyeződött. Praktikus elgondolásaira jellemző, hogy 1911-ben kiadta a „Nemesi iratok és címeres pecsétek Nógrád vármegye Levéltárában" с könyvét. Ezzel nemcsak a helyi és távolabbi nemességük iránt érdeklődők számára nyújtott felvilágosítást, hanem saját magát is mentesítette az érdeklődőkkel folytatandó levelezésektől. — Könyve — amit levéltárunk egyik fond ját ismertető műnek is felfoghatunk, — mivel kiadójául Nógrád vármegye Levéltára van feltüntetve, az; első levéltári forrásközlésünknek is tekinthető.

62 A ránk maradt és meglehetősen töredékes levelezéséből kiderül, hogy kutatásokat végzett a Csesznák, a Gödé, a Hanzély, a Lehoczky, a Markó, a Mátyássy, a Mikszáth, a Rakottyai, alias Rakottyás, a Sárközy, a Tornyos, az Újhelyi, és nem utolsó sorban a saját családja múltját illetően. Ezek közül 1912-ben a „Miskolczy Mihály", 1913-ban „A Miskolczy-Simon család rövid története", 1914-ben „A Hanzély család története" és „A Mikszáth család története", с dolgozatait hozta nyilvánosságra. Több olyan család történetét is közreadta, amelyeknek a kézirati fogalmazványai nem szerepelnek hagyatékában. Ilyen, például: ,,A Sztranyovay Sztranyavszky család" с értekezése a Turulban. Ezen 1914-ben megjelent dolgozata nyilván baráti gesztus, de „hódolat" is lehetett Balassagyarmatnak 1912 áprilisában megválasztott munkapárti képviselője előtt.

63 Dzsentri mivolta késztette arra, hogy 1914-ben „A magyar nemesség" с felolvasását is megjelentesse. Ez a címzések és címek tisztázására törő dolgozata Mikszáth nem nagy barátjának, a Szécsényben élő „nagy palócnak", Pintér Sándornak az érdeklődését is felkeltette.

64 — Meglepő, hogy 1914-ben — szinte előérzetből — mily sok dolgozatát nyomtattatta ki. Vonzódott a történelmi karcolatok felé is. Ilyen takácssándori hangnemben megírt közlése az; 1909 júliusában megjelent „Kuruc kedélyesség" с adatközlése a Nógrádi Hírlap hasábjain. Ebben a herencsényiek 1708. január 17-i panaszát tárta fel, kellő humorral, a bírájuk ellen. Számos ismertetést is írt és ezek mindegyike alapos felkészültségéről tanúskodik,

65 A történeti helyrajz tisztázásához is hozzájárult. Ilyen, például, a „Zá-völgye" с adatközlése a Nógrádi ffirlap 1911. évi egyik novemberi számában. Cikkeinek és egyéb közleményeinek nagy száma — amiknek csak egy részére tudtam hivatkozni — nagy munkabírása mellett érdeklődési kö259