Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy művelődési eszmény bizonyítéka

A század elejétől a művek száma lassan emelkedett, hogy a harmincas, negyvenes években — kiadásunk és könyvkereskedelmünk növekedését, gyorsulását követve — fokozatosan meggyorsulva 1848-nál elérje a negyvenet. Ebben az addigi maximumban Nagy Iván 48 iránti érdeklődése is tetten érhető. 1849-ben egy visszaeséssel, az 50-es évek derekáig tartó csökkenés kezdődött el a kiadványok számát tekintve. Az 1850-es évek közepétől — annak ellenére, hogy 1855-ben miután kinevezték Pestre az Egyetemi Könyvtár őrévé és így könnyebben hozzáférhetett egy nagy gyűjteményhez, vagy tán éppen azért, mert Pestre a könyvkereskedelem központjába kerülésével megnőtt a beszerzések lehetősége — átlagban 40—45-tel szaporodik ezekből az évekből műved száma. Így van ez egészen 1867-ig, miután — a nagy irodalmi részvénytársaságok hatására könyvkiadásunk- és kereskedelmünk fejlődése ellenére — a következő évekből műveinek száma egyre csökken, a 80-as évekre minimálissá vált. Katalógusában a legutolsó bejegyzett kiadási év 1886, bár tudjuk: még életének utolsó éveiben is gyarapította könyvtárát, hisz Dobrovszky Ágost könyvkereskedésétől 1897-ben is rendelt egy Byron és egy György Aladár kötetet.

32 Ez sem módosítja lényegesen a művek csökkenési tendenciáját (a visszahúzódást), aminek egyik magyarázata lehet, hogy amikor 1878-ban betegen véglegesen hazaköltözött Horpácsra, azt amire legfőképpen szüksége volt saját maga számára már összegyűjtötte. Ezután „utolsó nagy próbaként" már egy közintézmény, egy megyei gyűjtemény, a múzeum felállításán fáradozott.

33 A művek számának csökkenése a század utolsó évtizedeiből, azt az általános tendenciát is jelzi, hogy amikor már a kiegyezés utáni megváltozott életviszonyokat kellett volna új tartalmakkal kitölteni, új élet- és magatartásformákat sugallni, kifejezni és ábrázolni, a régieket bírálat alá tenni, Nagy Iván mint csoportjának több más tagja is, egyre kevesebbet vállalhat ebből a munkából. Egyre inkább visszahúzódtak a következő nemzedékekre hagyva az összegzés, a bírálat feladatát. Nagy Iván 1890-ben írta pártfogoltjának, a fiatalabb történészgeneráció tagjának, Márki Sándornak: „én már lelkileg levert, valóban világ utált gyötrődéseim közt semmit jobban nem óhajtok, mint győzedelmedet. .. "

34 (Kiemelés tőlem K. A.) Nem tekinthető véletlennek, hogy legtöbb műve az 1850-es évek végéről és 60—61-ből való. Ebben az időszakban dolgozott nagy művének, a Magyarország családainak kötetein és 1862-ben adták ki Knauz Nándorral együtt a Magyar Tudományos Értekező с folyóiratot. E folyóirattal, melynek szerkesztése főként Nagy Iván munkája volt, saját nézeteit kívánta közvetíteni a nemzeti művelődés fejlesztésének irányáról, hogyanjáról. Művelődési elképzeléseinek tartalma — amelyet eddig a választás tényében próbáltunk tetten érni, most pedig a közvetítésben jelöltünk meg — a Magyar Tudományos Értekező bevezetőjében konkrétan, pontosan elv szerint is olvasható.

35 Folyóiratával egy vegyes tartalmú, általánosb, tudományos folyóirat hiányát igyekezett pótolni. Eszménye a megelőző lapok közül a Tudományos Gyűjtemény és az Űj Magyar Múseum volt. Célja volt a nemzeti történelem kér222