Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy művelődési eszmény bizonyítéka

A vizsgált könyvtárak szakcsoportjainak megoszlását grafikonon ábrázoltuk. Ebben az esetben mindenhol a köteteket, a darabszámot tudtuk alapul venni, ami biztosabbá tette az összehasonlítást, bár ennek ellenére a következtetések érvényénél nem lehetett figyelmen kívül hagyni a besorolások egyedi jellegét, esetlegességét. (Lásd a 3. mellékletet!) Szinnyei József pl. külön ismertetést adott hírlapjairól, naptárairól és jelentős szinészeti gyűjteményéről, amit kiemelten, és valószínű minden forrásból gyarapított is, hisz Nagy Iván egy levelében ezt válaszolta neki: „Színlapokat, súgókönyveket nem gyűjtöttem."

15 Az összesítő adatok azt mutatják, hogy köz- és nagykönyvtárainkban a legmagasabb a bölcsészet aránya volt, ami félrevezető információ lenne, ha nem tudnánk, hogy a bölcsészet szakba sorolták a theológiai, vallásos tárgyú munkákat is. A magánkönyvtárak összességében pedig a szépirodalomnak volt nagy szerepe. Ha viszont a nagykönyvtárak csoportjából kiemeljük a három nagy budapesti tudományos könyvtárunkat, és ezek együttes átlagára tekintünk, látjuk, hogy a 12 kiválasztott magánkönyvtárhoz hasonlóan a történettudomány, amelyhez itt a földrajz és segédtudományaik is tartoztak, került meghatározó helyzetbe. Ez természetes — azon túl is, hogy a személyek vagy a történettudomány, vagy ehhez szorosan kapcsolódó területen munkálkodtak — hisz a korabeli tudományosságon belül a történetkutatás eredményei iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés, a közönség fokozottan igényelte a történelmi anyagot. A történettudomány ekkor Magyarországon, de másutt is elsőrangúan fontos tudománynak számított, de még sok, később önálló szakágazatokra különülő tudományt is magában foglalt. Persze aztán személyenként eltérően kerültek előtérbe egyes szakcsoportok: a szépirodalom (Szinnyei, Rakovszky), a bölcsészet (Rómer Flóris), az államtudomány (Kautz Gyula, Rakovszky István, György Aladár), vagy az általában kis helyet elfoglaló természettudomány, amely csak György Aladár és Hunfalvy János könyvtárában érte el a 10 %-ot. A vegyes megnevezésű csoport aránya abból adódik, hogy ide számították az egyesületi évkönyvek, iskolai értesítők, árjegyzékek mellé a különböző naptárakat, amelyek megjelenéséről azt tartották, „ha Pesten két ismerős találkozik nem azt mondja, hogy milyen szép idő van, hanem: mily sok a jövő évre megjelenő naptár."

16 De még másoknál általában egyenletesebb a tudományszakok eloszlása, Nagy Ivánnál kiugróan nagy a történeti munkák száma és aránya: 4377 kötet, a gyűjteménynek 77,6 %-a. Hasonlóan nagy arányú Balássy Ferencnél is 73,9 %, de ez csak 830 kötetet jelentett. A történettudományt könyvtárában követte az államtudomány (4,2 %), melybe katalógusainak tanulsága szerint a különböző röpiratokat is sorolta, és a nyelvészet (4,2 %), amely a korabeli általánosnak tekinthető vélemény szerint: „...a történeti tudományok legsúlyosbika. — Az újabb időkben a természettudományokon kívül a nyelvtudományt foglalkoztatja leginkább az elméket, valamint mivelt ember nem lehet, a ki még csak nem is gyanítaná, mikörül forog a természettudomány... azonkép a nyelvtudományra nézve is tudni tartozunk mindnyájan, akik mi veitek akarunk lenni, hogy mi körül forog.. ,"

17 így értékelte Hunfalvy Pál a 19. század második felének derekán a nyelvtudományt. 215