Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében
- A legnagyobb összeg ismétlődően egy bizonyos bérlemény díj, amelyet Szentiványi Márknak, apjuk testvérének fizettek. Milyen megegyezés révén alakult ez így, nem tudjuk. A család tagjai olyan bonyolult rokoni-gazdaságipereskedési-osztozkodási kapcsolatokban álltak egymással, hogy adatok hiányában még csak következtetni sem tudunk erre. Ugyanilyen megfejthetetlen a fiúági adósság rovata is, pedig ott is jelentős összegről van szó. Ugyancsak magasak a takarmányozásra kiadott költségek. Ezek minden évben ismétlődtek. A kimutatás szerint a varbói határban rendkívül kevés széna termett. 1835-ben pl. azt írják, hogy a varbói réten termett takarmányt a szairvasmarhák őszre megették s így november elejétől márciusig 300 juh, 8 ökör részére, valamint a majonbeli munkákért 248 mázsa szénát kellett venni. 1836-ban 19 szekér széna termett, venni kellett 746 mázsát, 1837-ben 707 mázsa szénát kellett vásárolni, míg 1838-ban 20 szekér széna termett, szerezni kellett hozzá 956 mázsát. A széna pedig feltűnően drága, mázsája 1 Ft 30 xr.—1 ft. 50 xr is volt, Ez a tény is jellemzi a hagyományos gazdálkodás meglétét és erős mivoltát. Hiszen az új, a váltógazdaság felé vezető úton éppen az egyik döntő momentum: a fokozott takarmány termesztés, amely alapja az állattenyésztésnek (ez sem volt jelentős a birtokon), s amely jóvoltából nő a trágya-készlet, így a pihentetésre szánt ugart a talajerő szerves anyagú pótlásával be lehetett vonni a gazdálkodásba. Röviden: a váltógazdasághoz sok takarmány, sok állat, sok trágya és elegendő, „üzemi tőke" kell. Ennek semmi jelét nem látni Szentiványi Medárdék birtokán. Mindvégig hagyományos gazdálkodást végeztek itt, amelynek lényegét Balogh István találóan foglalta össze: „A hagyományosan gazdálkodó földművest nem érdekli az, hogy az általa gyakorolt eljárás mellett az eredmény arányban áll-e a felhasznált idővel, vagy a munkára fordított idővel. A kialakult, általánosan használt vagy egyszer megtanult eljárástól rendesen sok, saját kárán szerzett tapasztalat árán is nehezen válik meg." Igaz, hogy ezt a paraszti gazdálkodásról írta, de teljes érvényességgel vonatkoztathatjuk a Szentiványiak gazdálkodásaira is. 32 г Az épületek javítására, tatarozására évről-évre visszatérően ismétlődtek összegek: a kastély szépítése, kéményseprés, malom javítás, anyagok beszerzése stb. Az állattenyésztésre kiadott összegek nagy része a juhászattal függ össze: birkanyírás költségei és orvosságok vásárlása. A személyzetnek ruházatra kiadott pénz mindig ugyanazokat érintette, mint árról, már fentebb szóltunk. Éppúgy a személyzet konvenciója alatt annak fizetését értették. ii Ezeket egész részletes, aprólékos kimutatásokban rögzítették. A jelentős tételek mellett ilyeneket is feltüntettek: az erdőmesternek és vadásznak az erdőbecsléséért forspontba kiadva 4 Ft, a trázsi kocsma árendába való adásának kidoboltatásáórt 1 Ft, a kastélyi szolgálónak 8 rőf vászon renstanciájára adva 3 Ft, a varbói plébánosnak a varbói vincellér eltemetéséért 8 Ft. (Mindez 1838-ban íródott.) Egyébként is a Mihalik Károly kasznár által évente beadott számadások — úgy tűnik — korrektek, pontosak és részletezők voltak. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk az árakról. 1835-ből nem ismerünk árakat, de ismerve a többi év minimális ingadozását, akkor sem lehetett mással számolni. ; 176:
