Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

Egy kördiagramos ábra szemléletesen bemutatja, hogy az összes növénytermesztésből az egyes bevételi források milyen összetevői voltak az egésznek. (11. sz. ábra) A számok egyértelműen mutatják a majorsági gazdálkodás fölényét, noha annak aránya évről évre változott. Ennek hátterében mindenképpen a változó időjárási tényezők hatását kell keresnünk, hiszen a majorsági szántóföldi állomány semmiképpen nem csökkent, sőt tendenciájában csak növekednie kellett. Rendkívül nagy arányú a gabonakészlet felhalmozása, ami mögött talán jó érzékű piacpolitikát kell látnunk. Értékesítési nehézségek semmiképpen nem jöhettek közbe — hacsak a minőség miatt nem — hiszen a losonci piac minden mennyiségben felvette a terményeket. A maradvány szó alatt itt egyértelműen az előző évben vetésre, értékesítésre fel nem használt gabonamennyiséget kell értenünk. A növénytemesztés másik oldala a kiadás is érdekes képet mutat, öt fo csoportot alakítottunk ki, amelynek során a gabonából jelentős mennyiséget adtak ki. Az első a vetés, a második az eladás, a harmadik a konvenciós járadékok, a negyedik az aratórészek, s végezetül néhány egyéb kisebb és jelentéktelenebb kiadási tétel. A táblázatban aránylag stabil számok szerepelnek. Ilyen feltétlenül a konvenciós és az aratórész, amely mindenképpen szerződéses és így évről évre megközelítően azonos. Feltehető, hogy az aratást és a cséplést szlovák részesmunkásokkal végeztették, akik a megye által megszabott arató és cséplőrészt kaptak. Ez így volt a szécsényi uradalomban is. A vetésre kiadott mennyiség is csekély ingadozással követi egymást évrőlévre. Az eladási rovat fokozatos növekedési tendenciát mutat, azaz meglehetősen nagy készítek felhalmozása után 1838-ban ugrásszerűen sokat adtak el, elsősorban rozsból. Elképzelhető, hogy emögött piacpolitika volt. (12. ábra) A szécsényi uradalom gabona kiadási tételei is hasonlóak. Ott eladásra elsősorban a kétszeres búzát szánták, a tiszta búza nagy részét házi használatra fordították. (A varbói kevés tiszta búza is ilyen célokat szolgálhatott, de erre nincs pontos adatunk.) A szécsényiek is rozsból adták el a legnagyobb részt, de sokat megtartottak pálinkafőzésre is. Az árpát zömmel sörfőzésre fordították. (Ennek nincs jele a varbói kimutatásokban.) A zabot elsősorban a nagyszámú lóállomány takarmányozására használták, tönkölyből, kukoricából semmit sem adtak el, belső felhasználásra került minden megtermelt mennyiség.

31 ; n; A növénytermesztésnél végül bemutatjuk azt az összesítő táblázatot, amely a bevételek, kiadások és a maradvány együttesét adja. A maradvány rovatban zárójelben feltüntetjük azt is, hogy a gazdálkodás során melyik terményből mennyit halmoznak fel piaci értékesítésre, vagy éppen tartalékolnak az időjárási viszontagságok miatt. (13. sz. ábra) . — — --• :-ж 169