Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében
SZENTIVÁNYI MEDÁRDÉK GAZDÁLKODÁSA Igen csekély, töredékes anyag maradt ránk, amelyből ugyan lehet rekonstruálni a gazdálkodás mikéntjét, de teljes kép megrajzolásaira nem vállalkozhatunk. Mindössze csak arról van szó, hogy egy rövid periódusban követni tudjuk a mezőgazdasági művelést, a bevételek-kiadások alakulását, tendenciájában láthatjuk a fejlődés irányát. Ez az időszak négy esztendő és a varbói, dráhi nagykéri, trázsi birtokról szól az 1835—1838 közötti években. Tekintve, hogy köznemesi gazdálkodásról eleddig még ennyi adatunk sem volt, ennek a kevésnek is nagy hasznát látjuk. Elsőként a növénytermesztést vegyük szemügyre. A birtokkönyvekben ezt szemes gabona címszó alatt kezelték. Nyolc féle növényt termesztettek: tiszta búzát, rozsot, árpát, zabot, tönkölyt, kukoricát, burgonyát, lencsét. Amikor a terménybevételt összesítették, négy állandó rovatot nyitottakt mennyi maradt meg az előző évről; mennyi termett a majorsági földeken, mennyi a dézsima bevétel és mit kapott a malom-árendából a birtok. Az első összesítésben az évenkénti bevételeket mutatja be, a fenti négy forrás együttesét. (8. sz. táblázat) Ami az első pillantásra látszik, az a rozstermelés, illetve bevétel abszolút döntő fölénye. Ez kimondottan a természeti adottságokból következik. A korábbiakban már szóltunk róla, hogy milyen minőségűek voltak a szántóföldek. Aránylag magas az árpa termesztése. Az árpát és a burgonyát feltehetően sör, illetve pálinka főzésére használták. De rozsból is főztek pálinkát, sőt szinte csak abból. Forgách János gácsi birtokán 1830-ban 280 kila rozsból 80 akó pálinka készült. Ebből tiszta jövedelemként 470 Ft-t kaptak. Forgách Pál szécsényi uradalmában a sört árpából és komlóból, a pálinkát csak rozsból főzték. Az uradalom is jelentős bevételre számított ebből a tevékenységből. Itt burgonyából csak a negyvenes évek közepétől főztek pálinkát. A zab alacsony termesztési eredményei kimondottan a természeti adottságokból következtek, a homokos talaj erre alkalmatlan volt. A kukoricát csak az ugar egy részébe vetették kis területen, így annak jelentősége minimális. Ez a termesztményi megoszlás általában jellemző a megyei nemesi gazdaságokra, bár már voltak ekkor sokrétűbbek és a vetésforgó felé utaló veteményeket is találunk. A szécsényi uradalomban rozs, búza, feles búza volt a főtermény. A XVIII. század vége óta kukoricát is vetnek. Jelentősen nőtt a kender és az ún. ázalékok, borsó, bab, lencse, pohánka termelése is, bár ez utóbbiakat nem a szántóföldeken, hanem a konyhakertekben termesztették. (A harmincas évek vége felé jelennek meg a takarmánynövények; lóhere, lednek, bükköny, lucerna stb.) Az ország más részein is hasonló képet látunk. A mernyei uradalomban a gabona és a rozs mellett jelentős volt a tavaszi árpa, amelynek fokozódó vetésterülete „nyilván az átalakuló állattartás követelményeivel függött össze", s emellett magas hozama is volt. A zabtermesztés növelése mögött is hasonló okok húzódtak s ennek művelése kevés munkagondosságot igényelt. 29 165
