Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

20 szoba található, három konyha, több kamra stb. Forgách Jánosnak volt részbirtoka Varbón és Trázson is. Csak ezen az utóbbi helyen volt egy tisztes cselédháza, két granarium, két juhakol, vályogból zsuptetővel, tehén istálló, béresház (1 szoba két kamra) a szérűskertben egy üres méhes, valamint egy kő alapon vályogból épült zsuptetős pajta. A pince 60 akós volt. Özv. Balassa Sándorné kékkői uradalmában 137 saját, illetve közös használatú épülettel rendelkezett az uradalom 33 településén. Természetesen ott a másik véglet. Az évi 390 Ft jövedelemmel bíró Tarcsányi Ezékdelnek egy cselédháza, kocsifészere, méhese, juhakolja és juhászháza volt a négy szobás kúrián kívül. Általában a vagyoni helyzet függvényében alakultak a gazdasági épületek is. A nagyjából a Szentiványi családdal azonos vagyonú Mocsáry Károlynak számban és tartalomban hasonló mennyiségű gazdasági épülete volt Liptagergén. Török Jánosnak Podrecsányban az emeletes kastélyán kívül major, juhászház, kertészház, béresházak, szakácsház, ispánház, magtár, pajta, istállók, sertésólak, szérűskert stb. volt a tulajdonában.

28 A birtok állandó személyzetének pontos listáját itt sem tudjuk össze^ állítani, csak a források alapján megközelítően rekonstruálni. Viszonylag nagy létszámról van szó. A belső személyzetben találunk 2 szobalányt, egy inast, egy szakácsot, egy konyhaszolgálót, Az udvari személyzetben egy kasznárt, kertészt, egy hintós kocsist, egy igáskocsist, egy kertész legényt, hajdút, kerülőt, pajtagazdát. Varbón volt még egy majoros, tiszttartó, juhász. Drahi pusztán szintén egy juhász. Kellett lennie két vincellérnek is. Nézsán volt udvari káplán(?), hajdú, tiszttartó, vincellér, juhász. Marcalon juhász, vadász (talán kerülő?), téglaégető^?), vincellér. Néhányuknak a fizetését is ismerjük: kasznár 40 Ft, vincellér 35 Ft, a másik 12 Ft, kerülő 10 Ft, a kéri juhász 30 Ft, pajta gazda 15 Ft. Külön pénzt kaptak ruházatra is: a hajdú 38 Ft 30xr-t, a vincellér 7 Ft 15 xr-t, kerülő 20 Ft 15xr-t, pajta gazda 8 Ft 30 xr-t. (Itt nem tudni, ruhapénz volt-e ez vagy valóban ruháit kaptak érte, de inkább az utóbbi.) A T. Mérey Klára által elemzett Somogy megyei Schmidegg birtokon — amely nem, sokkal volt nagyobb gazdaság — hasonló számú személyzetet látunk: kormányzótiszt, számadókasznár, írnok, pintér, három hajdú, három kocsis, tizenegy juhász, három gulyás, egy kanász, húsz béres. Egy béres évi illetménye értékben 54 Ft, ebből csak 8 Ft a készpénz. A megye többi — források alapján feltárható földesúri — gazdaságban a birtok személyzetének nagyságát a vagyoni helyzet határozta meg. Gr. Forgách Jánosnak a 16 holdnyi zöldségeskertje leírásakor megemlítik, hogy „naponként 40 személyekre számoltató udvart etetnek". Ez Gácson volt. A többi birtokán is több számtartó, juhász, vincellér, erdész, kertész, hajdú, kéményseprő stb. állt alkalmazásban. A Nógrád megyei Levéltárban az 1813—1848 közötti években keletkezett általunk elemzett 47 köznemesi birtokösszeírás közül mindössze hét helyen találunk utalást állandóan alkalmazott, konvenciós személyzet meglétére, noha kétségtelen, hogy ennél több helyen lehetett. A legkevesebb három fő, a legtöbb kilenc. Általában ismétlődő foglalkozásokról van szó: ispán, béres, erdei kerülő, juhász. Helyenként feltűnik a gazda, kocsis, ügyvéd, kéményseprő, szolgáló, gazdasszony is. 163