Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében
totta (senior). Vizsgált korszakunkban Szentiványi Ferenc pedig valóban a legidősebb családtag, testvérei elhunytával ő lett az egyedüli kezelője ennek a résznek. Nagy Iván ezt írta erről: „Ö szerze több birtokot; Nógrádban a rónyai uradalmat pedig családi osztatlan uradalommá szabályozta." Ez így is maradt halála után is. Ha előfordul a rónyai birtok neve, mindig osztatlan birtokként emlegetik s továbbra is a legidősebb családtag kezelte és számolt el a jövedelmekkel. Szentiványi Ferenc örökségében csak a felesége ágán szerzett birtokot osztotta szét. Természetesen ezek a vagyongyarapítási akciók nem zárultak le a családban. Szentiványi Ferenc gyermekei leginkább a Jezerniczky családból választottak maguknak feleséget, de unokája, a János leánya Erzsébet 1811-ben már gr. Forgách Jánoshoz ment feleségül. Ö a Gácson birtokos Forgách volt. Jegyajándékul feleségének 8000 db körmöczi aranyt adott, ami akkori pénzben számítva 36 000 Ft-t ért. Élete végén aztán Erzsébet végrendeletében nagyapai örökségéből szintén 36 000 Ft-t, míg az apai örökségéből újabb 50 000 Ft-t hagyott gyermekeire. A jó házasság tehát mindenképpen kifizetődött. 7 SZENTIVÁNYI FERENC VAGYONA A továbbiakban nézzük meg, mi az, amit Szentiványi Ferenc halálakor hátrahagyott. 8 összegezzük, mekkora volt birtoka és annak jövedelme 1823-ban. Teljes képet sajnos nem tudunk adni, lévén, hogy a rendelkezésre álló források töredékesek, másrészt pedig a rónyai egységről szinte kizárólag csak másodlagos leírások állnak rendelkezésünkre. Továbbá azt is látnunk kell, hogy a Szentiványi—jellegű középbirtokokról már nem készültek olyan jellegű gazdasági számadások, mint a hatalmas főnemesi uradalmakról. Ehhez nem volt elég számú és képzettségű személyzet sem. így a továbbiakban örökösödési iratokból, osztály (osztozrkodás) iratokból, birtokperekből próbáljuk (rekonstruálni a gazdálkodás, a vagyoni helyzet mikéntjét. Ebből következik, hogy több esetben következtetésekre leszünk utalva, s az ilyen módszereknek a buktatói közismertek. Egyébként is nagy és fontos szakaszok hiányoznak a megmaradt gazdasági iratokban. így pl. nem tudjuk követni a majorsági és az úrbéri földterületek arányának, megoszlásának alakulását, a majorságok kialakulásának folyamatát. Már csak kész számokkal dolgozhatunk, amelyeket egy gazdálkodási időszak végén összesítettek s ezért a részletekre nem derült fény. (A tájékozódást a 3. számú táblázatban közreadott térkép könnyíti meg. Ugyancsak itt jegyezzük meg, hogy a dolgozatban szereplő különböző mértékek magyarázatát zárófejezetként, a jegyzetek előtt közöljük.) A birtok egyik része az Ipoly mellett, attól zömmel délre terült el, központja Varbó volt. (Ma Vrbovka, Csehszlovákia) Ezeket a településeket találjuk itt: Trázs (Őrhaloim), Drahi, Nagykéri-puszta, Tolmács, Patvarc, Csitár, Marcal (Nógrádmarcal), Nézsa, Gárdonyi puszta, Keresztúri puszta. Másik része Etes, Sóshartyány, Mikótelke puszta. A birtok másik fele északon volt Rónya központtal. Ide tartozott Ozdin, Málnapataka, Bisztricska, Turicska, Mlágyó, Kistelke, Szinóbánya, Kálnó, Lehota, Kisfalud, Turopolya, Uhorszka, Berzence, Cseh-Brézó, Hradistya. 140