Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Közlemények - Horváth István: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjának megítélése alapján

léteiken, néha a megyén kívül is idejeket az adófizető nép hátramaradásával magányosok használatában töltik." A mindennapi gyakorlat bemutatására a személyes élményeit is előadta: „Eszembe jutott egyszer a hegyek között fekvő helységben tudakozódni, mikor volt legyen az orvos ott? és alig tudtak a lakosok emlékezni, s némellyek csak bizonytalanul emlegették, hogy néhány év előtt. Én ezen igen megütköztem, és az illető kerületbelit kérdőre vonattam, ö azután nemsokára kiment a nevezett helységbe, s a fuvar nehézségeivel, a vontatók szerezhetőségének nehézségeivel mentegetőzött." Az orvosok tevékenységüket elsősorban a himlőoltásnál, orvosi látleletek készítésénél „ ... ragadványos ember- és marhanyavalyáknál lelik alkalmazásukat." Az orvosi feladatok ellátását négy megyei bába segítette, akik a falusi bábák „kioktatását" is végezték. A szakmai feladatok színvonalasabb ellátására és a szegények ápolása érdekében nélkülözhetetlennek tartott egy kórházat, „aminek híját igen keservesen kell" éreznünk. „Tehát egy főbb szüksége megyénk adózó népének a megye kebelében felállítandó kórház lenne." Az egészségüggyel foglalkozó fejezetből figyelemre méltónak kell tartanunk azt a gondoskodást, amellyel a szegény adózó nép körülményeit kísérte. Ez a harmadik motívum, amelyre az előterjesztés e fejezetének olvasása alkalmával felfigyeltem. A már említett példákon túl a szegény nép növekvő terhei miatti aggodalom szólalt meg az orvosi létszám növelését kérő igény elhangzásakor is, hogy ezáltal is „szaporíttatott a köznép terhe." Később pedig: „Most arról kellene magunkat meggyőzetnünk, vájjon csakugyan az adózó népnek hasznával történt-e terheinek szaporítása." Az előadottak tényszerűsége mellett azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ennek realitása egyben érv a közteherviselés megyei elfogadtatása érdekében is.

29 5. A megyei közgyűlés szerepe a reform országgyűléseken hozott további törvények végrehajtásában Az 1832/36-os országgyűlés törvényben szabályozta az örökösödési jogot és a hozzákapcsolódó eljárást. Ennek végrehajtási tapasztalatairól összefoglalóan a következőképp számolt be : „ ... mi a régi formákhoz, a régi pörlekedési módjához megszokottak, nem tudtuk ügyeinket azoktól elválasztani, s a kor kívánataihoz szorosabban alkalmaztatni ... az új intézetek nem voltak még az akkori gondolkodás- és érzésmódunkhoz egészen alkalmazván." Ugyanezen országgyűlés rendelkezett egyes bírói munkával összefüggő feladatok végrehajtásáról. Két gondot is említett az előterjesztő alispán. Az egyik szerint a bírói ítélkezések során nem tartják be az eljárást szabályozó formákat. A másik talán érdekesebb, így annak ismertetésére több időt érdemes szánnunk. Arról a törvényről van szó, amely kisebb peres ügyek — talán nem nagy tévedés a párhuzam említése, és a mai szóhasználat szerinti szabálysértésekkel azonosítjuk — esetén lehetőséget biztosított a helybeli bírónak az ügy megítélésére és döntés hozatalára. Az eljárás során kiszabható büntetés felső határát 12 ft.-ban szabta meg a törvény. E lehetőségről már a korábbi munkájában is nagy lelkesedéssel írt a szerző. Most is ugyanez jellemezte véleményét, azért, mert: „E bírálat törvényes gyakorlatában van a helyhatósági kormány első csírája elvetve. Ebből kellene fejlődni művelődésnek, a közpolgári jogokban kívánt terjedtebb részvétnek a nemzet alsóbb osztályai között." Megállapítása szerint e 194