Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Közlemények - Horváth István: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjának megítélése alapján

pontok szerkesztése végett kiadattak az ügyészi hivatalnak; ez a kérdő pontokat beadta, s ezek a tanúvallatás megtétele végett a járásbeli főszolgabírónak, a járásbeli főszolgabíró által a kerületbeli tisztviselőnek kiadattak, míg végre a tanúvallatás elkészülvén beadatott. A közgyűlésben közönségesen vitatkozások voltak a fölött, elég próbák vannak-e a panaszlott vétségre nézve, s ha úgy, vájjon nem tartozik e magányos útra? s ha elrendeltetett a közkereset, az irományok kiadattak az ügyészi hivatalnak idézés végett. Az ügyészi hivatal az idéző leveleket kiadta kézhezszolgáltatás végett az illető tisztviselőnek. A pör megkezdetett, az alperes egyszer is másszor is, néha többször is védelmére megintetett, néha ez sem találván elégségesnek, az intő ítélet szolgabíró által elrendeltetett, s amint tanúk egy vagy több ízben voltak szerezhetők, sikereltetett. Az alperesi vedlő kivette a port és a pör majd nála, majd a felperesi ügyészeknél hevert, kik tisztválasztásokon, vagy azokon kívül is változván, majd előbb, majd később adták a pöröket által. Ha a per sokáig volt folyamaton kívül, újra kellett először nyomoztatni, vájjon él-e az alperes, s úgy újra idéztetni". Az idézet bizonyítja azt amire szolgált: ilyen törvénykezési gyakorlat az anarchia előtti utolsó állomás, ha nem maga az anarchia. Ilyen körülmények jelenléte mellett is azt állapította meg a jelentés, hogy megyénk ,,... az igazság szoros kiszolgálásában haladást mutat".

25 4. A vármegye szociális, kulturális és egészségügyi intézményei A kérdéskörben, ha nem is túlságosan bőbeszédű forrásunk, az ismertetés és leírás módszerének megtartása mellett, érdemi, figyelemre érdemes adatokat, ismereteket tartalmaz. Az évenkénti rossz termés okozta nélkülözés enyhítésére az 1830-as évek elején jöttek létre az első ún. segedelmi magtárak. Az elinduláshoz szükséges tőkét különböző önkéntes adományok, felajánlások teremtették elő. Az első évben a tiszti kar egyévi fizetésének negyed részét, a táblabírák a törvényszéki napok után járó béreiket ajánlották fel. Az összegyűlt pénzen gabonát -— elsősorban az élelmezéshez nélkülözhetetlen — búzát, de olykor más terményt, — így 1833-ban árpát — vásároltak. A rászoruló szegény népnek kezdetben ingyen, majd 1831-től „csak kölcsönképpen" adományozták. Az indoklás az volt, nehogy ,,... az ingyen való kiosztás henyeségre, vagy elbizakodásra szolgáljon." A kölcsönvevőknek aratás után kellett tartozásukat megadni. A rászorulók nagy számára utal az a tény, hogy 1833-ban Szécsényben egy „külön magtári torony állíttatott", Füleken pedig „...a régi várnak egyik bástyája kiigazítván, magtárrá fordíttatott." Az 1834-es várható rossz termés okozta bajok elhárítására a megyei tisztikar ismét felajánlotta egyévi fizetéséneik ,,nyolczadrészét búzavételre". Ezen túlmenően a „helységenként felállítandó hasonló intézetek" létesítését javasolta a vármegye vezetése.

20 A szegény nép általános helyzetének javítását célzó megyei intézmények közé tartozónak tartjuk az 1830-ban létesített rabdolgoztató intézetet is. Az intézmény létesítésére a megye már az ilyen témájú 1809-es helytartótanácsi leirat megérkezése után gondolt, erre létrehozott egy előkészítő bizottságot. A megvalósulásáig elég hosszú idő telt el. A rabdolgoztató intézet működéséről nem közölt túl sokat forrásunk. Anynyit megtudtunk, hogy az intézet működése kifizetődő volt. 1836-ra már 6205 192