Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

Ha azonban csupán gazdasági helyzete alapján próbálnánk meghatározni a köznemesség arculatát, monuimentális tévedés áldozatai lennénk. Valamennyi társadalmi réteg jellegére ható másik területdimenziót a politikai a köznemesség esetében látszólag könnyű vázolni: a vármegye és az országgyűlés révén beleszólása van az országos politikába. Közelebbről vizsgálva ezt a területet ismét csak a kérdőjeleket szaporíthatjuk. Melyik a jellemző? A főúri-főrendi érdekek vitorláját duzzasztó magatartás? A protestáns? A katolikus? Az országgyűlésre családi ügyek, helyi érdekek, vagy vármegyei sérelmek tömegét összefoglaló utasításokkal érkezők, vagy többek között már a merkantil elvekkel áthatott, széles pillantású felterjesztések írói a jellegzetesen köznemesi álláspont képviselői? S ez már átvezet valamely osztály vagy réteg jellemzőjének harmadik dimenziójába, a társadalmi dimenzióba. S ha meggondoljuk, menynyi minden tartozik ide: életmód, műveltség, életeszmény, tekintély, erkölcs, más társadalmi osztályokkal való érintkezés és viszony — hogy csupán néhányat említsünk —, látnunk kell, ha csak valamennyire valósághű képet akarunk kapni e réteg jellegéről, reális történelmi súlyáról, a fejlődés hosszú távú folyamataiban elfoglalt helyéről, mélyreható és széles körű vizsgálatokra van szükség. Bármely társadalmi réteg nyitott vagy zárt jellege, mobilitása, belső szerkezete, önértékrendszere ugyancsak összetett, a gazdaság, politika, műveltség, vagy akárcsak a mindennapi élet területeit is felölelő vizsgálatokat kíván, hiszen „együgyű lenne azt állítani, hogy megértjük az embereket anélkül, hogy tudnánk miként éltek".

6 A mérce magas. A kutatási terep nehéz, a társadalmi elvárás sem igen ad szárnyakat. A források pedig kegyetlenül szűkösek, sőt itt nem részletezhető okok miatt egyenesen szegényesek például egy főúr vagy nagybirtok forrásaihoz képest. Célirányos kutatás azonban ezen a nehéz terepen sem hagyja cserben a történészt. Vagy csupán a jó szerencse, amit Szécsényben már csak azért is megbocsátható szubjektivitás felemlíteni, mert ez a bányászköszöntés a salgótarjáni szülött XVII. századi kutatóban Zrínyi jelszavával rímel, bármennyire is igyekszik szétválasztani tudományt és gyermekkori emlékeket. A továbbiakban egy különlegesen jó forráscsoport alapján, Szirmay András gazdasági naplói és feljegyzései alapján vázoljuk a bevezetőnkben érintett összetett vizsgálatok egyik lehetséges módszerét és eredményeit.

7 1680-ban Felső-Magyarország egyik jellegzetes családja, a Szirmay család négy fia felosztotta a családi birtokot és Andrásnak, a legkisebbik fiúnak mindössze két, összesen 22 hordó bort termő szőlő, egy puszta, meg némi pénzbeli kielégítés jutott, és miként maga írja „másfél ekémnél több nem volt az egész jószágocskámban." Ennek ellenére a Zemplén vármegyei alispán apa, a család régi tekintélye egy percig sem tette vitássá, hogy a vármegyei nemesség előkelő rétegeihez tartozott. Családja is a hagyományos pályát szánta néki, Kálmáncsay István ítélőmester keze alá adták joggyakorlatra.

8 1680-ban mintha a Zrínyi tollán olyan maró gúnnyal megörökített nemesi aranyifjú lépne elénk, akit nem érdekel más, mint a fényűző ruha, s a díszes fegyver, ötszáz forintnyi készpénzörökségének közel egyharmadát ruhára és fegyverre költi. Csaknem 100 Ft-jába kerül a „veres karmazsinszínű" köntös, vagyis a dolmány, a nadrág és a süveg. A tételesen feljegyzett számlák nagyon tanulságosak: a dolmányra és nadrágra való posztó összesen 12 Ft30d.-ba, az ezüstgombok az ötvös munka jávai és (a gomboztatással együtt 11 Ft 10 d.-ba, a 18