Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Közlemények - Horváth István: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjának megítélése alapján

hogy azok miatt az alattvalók állapota rosszabb ne lehessen, mintha a közönséges törvény alatt volnának. Ebből követkéz [ik, hogy — H. I.Jni, az úrbéri alattvalóik fölött kívánható, s részint a megye, részint a felsőbb kormányszékek által esziközlendő, [törvény — H. I.] folytonos szigorú teljesítése több oltalmat nyújt a szegény adózónak a hatalmasok ellen, mint a közönséges törvény adni képes volna..., mely a hasznok és károk közötti mérleget jól elkészíteni tudóval alig óhajtathatja e kiváltság további fenntartását".

19 Az előterjesztés színvonalas. Elemzéséhez nem szükségeltetik magyarázat. Pusztán egy korábban tapasztalt és máshol már leírt jelenség bukkant fel újra az alispáni szöveg olvastakor: lehet, hogy ezt az őszinte hangot sok kisebb, vagy nagyobb földbirtokkal bíró kiváltságos osztálybeli küldött nem szívesen vette? Tényleg lehet abban valami tényszerűség, hogy amiért rendelkezett azzal a képességgel, amivel a nemesi többség nem — hogy tudott előre nézni, és e tudás alapján új összefüggéseket felismerni és ez alapján cselekedni — az érdekükben cselekvő alispánt ez a többség nem szerette? Az ezt követő fejezetek arról tájékoztatnak bennünket, miként ment végbe az elfogadott törvény végrehajtásának megszervezése. Nagy gondot fordítottak arra mindazok, kik a törvény szellemével azonosultak, hogy azt a legszélesebb körben ismertté tegyék. Nem volt könnyű a helyzetük. Amint az előterjesztésből is kiviláglott, többféle bizottságot kellett létrehozni, hogy az első akadályokon túlvigyék a törvényt. A kezdeti nehézségek leküzdése után elsőként az úrbéri telkek összeírására került sor. A feladatra kijelölt bizottságok számos gonddal találkoztak. Egyik esetben : „ .. az úrbér behozatala alkalmával találtatott házhelyeket nem lehetett jól kivilágosítani", más alkalommal az „ .. egy helységben több birtokos között némelyikének az úrbér behozatala alkalmával volt némely telkei elenyésztek, másokénak szaporodtak". Gyakran előfordult az is, hogy többen helytelenítették a telkek vizsgálatát. Kiderültek olyan esetek is, hogy a ,,.. .birtokosnak kétségtelen úrbéri puszta házhelye majorsági természetre változott át. A megyei nemesek között nagy volt az aggodalom". ,,.. Az új úrbéri törvény úgy tekintetett, mint a nemesi tulajdon egy részének kisajátítása, s azért mivel egy el nem hárítható szükségnek nézetett, legalább oly szűk határok közé kívánták sokan szorítani, mint csak a körülmények engedhették". A hosszadalmas vitatások következtében a törvény kihirdetése után három évvel még nem tudtak annak érvényt szerezni. Az összeírást végző küldöttségeket többször is felszólították, a végső állapot közlésére, de csak 1839 végére került az összefoglaló jelentés a megyei közgyűlés elé. A helyzetről szólva nem tekinthettük másnak, mint keserű kifakadásnak az alispáni megítélést: ,, .. .ismét látjuk a pörlekedési rendben megszokott hosszas formák, huza-vonák, késedelmek, halogatások szerencsétlen következéseit, általnőve a közélet, a közigazgatás minden ágaiban". A perekbe bevont telkeken kívül megtörtént a többiekre az adó kivetése. Ennek eredményeként a négy járásban 841 ft. 17 kr. adót vetettek ki 255 telekre. A kivetés a következő eredményt hozta: „Megtörténtek a felszólítások, írásban is szóban is, az al-adószedők jelentést tettek és még akkor is a gyűlésben panaszokat hallottunk, hogy az illetőknek tartozásaik tudományára nem jöttek. És így ismét visszautasítván az al-adószedők tudósításai a hátramaradások iránt új felszólítások rendeltettek. Közbejött az 1841. évre való második kivetés, s még az első évi sem volt beszedve". Az adókivetés megtörténte után több földesúr újra és újra reklamált. A hi188