Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Paládi Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban (XIX–XX. század)
Rimaszécs stb.). 28 A bútorzat, a lakberendezés tekintetében a kisnemesi darabok elkülönítése, a nemesi ízlés körvonalazása még nagyobb körültekintést igényel, mint az építészetben. Igen sok történeti és néprajzi adalék utal a viseleti különbségekre. Ismeretes, hogy a XVII— XVIII. században egyes ruhaneműek viselését (pl. posztóruha, csizma, a nőknek a csipke, a bársony és a prémek viselését) a vármegyék tiltották, s a jobbágyoknak a vászon, a daróc, a bocskor használatát engedélyezték.9 A nemesség legszegényebb csoportjai azonban nem tudtak előjogaikkal élni, s a parasztoknak megszabott bocskort viselték már 1696-ban is. Például a máramarosi bocskoros nemesek 1809-ben az insurrectio-n is kantártalan lovakon, gatyaszárban jelentek meg, s természetesen gúny tárgyává váltak. 30 Csíkban, a székely határőrség falvaiban a ,,huszárlány" kék, a gyalogokhoz tartozó leány piros, a jobbágyleány fehér és sárga szalagot viselhetett a hajában. A gyalogos leány perefernumos ládájára kék alapon piros tulipánt festettek. A huszárlány ládáján a tulipán barna és piros alapon, mindig kékben játszott. Imreh István írja, hogy még az 1860-as években is az egész falu előtt szégyenítették meg azt a legényt, aki harisnyáján (posztónadrágján) nem a régi rendi hovatartozást jelölő színes zsinórt viselte. 31 A gömöri nemes ifjúság a XIX. század végén is díszes, fekete, vagy sötétkék posztóból, vágott, vagy sima derékszabással készült dókát és dolmányt viselt. A Borovszky-monográfia néprajzi szakírója — Komoróczy Miklós — szerint a zsinórozással, gombbal, vagy pitykével való díszítés dívik, sőt az utóbbi időben divatba jöttek a prémes gallérokkal ellátott kabátok, dolmányok és dókák is. „A spenczel, mely rövid, testhez álló szabásával, pitykés, zsinóros díszítésével, barna, szürke és sárgásbarna, sőt világoskék színű posztójával olyan csinosan érvényesül, leginkább az alsó Sajó-, Rima-, Balogvölgy és Szárazvölgy nemeseinek fiatalságánál dívik." 32 Ugyanott említi a kecsői, vályi, simoni, darnyai és serkei nemesek ezüstgombos, fekete selyemmellényeit, az ünnepi viselet tartozékaként. A gömöri nők hegyes sarkú kordovány csizmájáról, zsinóros, fekete posztóból készült zekéjéről és rókaprémes mentéjéről már a Hunfalvy szerkesztette monográfia megemlékezett. 33 Szólnak a források azokról a díszcsizmákról is, amelyeknek magas sarka és kérge sárgaréz szögekből kivert virágokkal, csillagokkal van ékesítve. A századfordulón is kedvelték a volt gömöri kisnemesek a felső peremén huszáros szegessel, elöl rózsával díszített csizmákat. A csizma sarkára rézpatkót vertek, hétköznap csörgő vaksarkantyút, lakodalmak idején nagy taréjú, pengő sarkantyút viseltek. Szuhafőn a nemesi viselethez tartozott a sarkantyú, a sűrű guba és a rozmaringbokréta. Amikor a századfordulón a jobbágyok ivadékai is „felkapták a rozmaringot", a nemes legények elhagyták ezt a díszt. Akkoriban a szuhafői nemes leányok két ágban, a partiak pedig egy ágban hordták a hajukat. Amikor a parasztok követni kezdték a nemeseket, azok két oldalról a fejükre tűzték hajfonataikat. A parasztok azonban ebben is követték őket. Ezért a második világháború körüli években a nemes leányok hoszszú hajukat levágatták, s a partiak 1950—60. között ugyanezt tették. 34 Szuhafő —, mint a többi gömöri falu — nemesi múltú népessége a kiválást, az elkülönülést kereste a viseletben is, a parasztok pedig némi lemaradással követték őket a divatban. 168
