Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Paládi Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban (XIX–XX. század)

hogy az ún. paraszti kultúra kisnemesi komponenseit, megnyilvánulási formáit keresse. Az etnográfus másik feladata az lehet, hogy kutassa a nemesi múlt emlékeit, napjainkig élő maradványait, a kisnemesség elparasztosodásának társadalmi konfliktusokkal telített hosszú folyamatát. Persze nem az elparasztosodás volt a köznemesség alsó rétegeinek egyetlen útja. Már Erdei Ferenc kiemelte, hogy a jászkun és a hajdú kerület népe — bár kiváltság különböztette meg a többi paraszttól — eredendően „nem nemesi, hanem polgári irányban hajlottak el a közönséges parasztformáktól". A székelységről is azt írta, hogy bár nagy mértékben elparasztosodott már a polgári korszak bekövetkezése előtt, sohasem vált földhöz ragadt paraszttá. Ennek a félig parasztosodott múltnak a következménye, hogy ma is minden parasztnál könnyebben mozgó, vállalkozóbb, mégis hagyományőrzőbb a székely, — állapítja meg Erdei.

10 A köznemesség egy része utat talált a hivatalokba, egy másik része, a legszegényebbje korán ipari munkássá vált. Nemesi múltját a hivatalnok, sőt a munkás is őrizte. Erre ösztönzött a kiegyezés utáni Magyarország megannyi jogszabálya. (Kamarás csak régi nemes lehetett, hitbizományt csak nemes alapíthatott, a nemest fel lehetett venni a választópolgárok névjegyzékébe.) Például 1880 körül az Öbudai Hajógyárban dolgozó ácsok közül 12 főt nemesi levelük alapján vettek fel a választói névjegyzékbe. „Eme áosok, akik büszkék nemességükre, soha nem mulasztanák el... pecsétes levéllel bizonyítani alkotmányos jogukat."

11 Néhány vármegye még a századfordulón is vezette a nemesek könyvét. Győr vármegye például 1902-ben kihirdette F. Ernő járásbíró nemességét.

12 Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a városoktól, gyáraktól távoli vidékek mezőgazdasági népessége tovább éltette a rendiség maradványait. A földközösség, a telek- és házközösség, a nemesi nagycsalád és nemzetségi szervezet maradványai sok vidéken túlélték a kapitalista korszakot és csak a szocialista átalakulás számolta fel az utolsó csökevényeket. A nemesi múlt nem csupán a származástudatban, a kutyabőrök őrzésében jutott kifejezésre, hanem a mindennapok gazdasági tevékenységében is. A nemesi közbirtokosságok az úrbéres gazdaközösségektől elkülönítve intézték az osztatlan erdők, legelők, réteg hasznosítását, szervezték a legeltetést. Sok-sok nemesi faluban egyedül nekik voltak közbirtokosságaik, pl. Tejfalun (Pozsony m.) a nemesi közbirtokosság gyakorolta a földesúri jogokat 1848 előtt és ugyanez a szervezet látta el a községi közigazgatási, rendészeti feladatokat is. A falu élére saját soraikból hadnagyot választottak, akinek nagyobb hatásköre volt, mint később a községi bírónak. A hadnagy mellé megválasztott kamarás volt a falu gazdája, aki a közbirtokossági erdők, legelők hasznosítását felügyelte, gazdasági irányító és szervező feladatokat látott el. A tejfalusi nemesi közbirtokosságnak a XVIII. század végétől az 1940-es évekig vezetett, minden egyes közgyűlésről beszámoló jegyzőkönyve volt.

13 Az írásbeliségnek a kisnemesi közösségek egyéb életmegnyilvánulásaiban is fokozott jelentősége volt (pl. birtokperek). Jáblonkay Géza tanulmányának köszönhetően még részletesebb ismeretekkel rendelkezünk az „Alsóőrsi Nemesi Közbirtokosság" 1816-tól 1964-ig ívelő történeti útjáról. Bélyegzője mindvégig ezt a megjelölést viselte, de a jegyzőkönyveikben 1904-től kezdve Alsóőrsi Volt Nemesi Közbirtokosságnak nevezték.

14 A magyar nyelvterület egyes pontjain, mind a Hunyad megyei Rákosdon még a nemzetségi birtoklás emlékei is élnek. Ugyanis az erdős ha165