Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a XIX. század első felében

de ezek összességükben és minőségükben alatta maradtak az előbb említett kastélyoknak, s ezért az egyöntetűség kedvéért ezeket is a kúriák csoportjaiba sot óljuk be. A felmérés alapja ezentúl a levéltári forrásanyag. Noha jóval kevesebb épületről találunk adatot (47 db), mégis ezt a lehetőséget választottuk. Ugyanis az eltelt évszázadok, évtizedek alatt a lakóépületek alapos, mondhatni teljes átalakításon mentek át. Belső térkiképzésük, tetőszerkezetük, környezetük számos átépítés, rendezés „áldozata" lett. Talán egyedül az építőanyaguk az, ami változatlan maradt. Ezért választottuk a levéltári forrásokat, mint hiteles kortársi leírásokat a XIX. század első felének nemesi lakóépületeiről. A már jelzett 47 kúria és kastély szobák szerinti megoszlása a következő: szám Szobaszám 2 3 4 5 6 7 8 9 10 12 14 kastély nélk. Kúriaszám "37843222 2 1 2 4 7 Az összes százaléka 6,3 14,8 17,2 8,5 6,3 4,2 4.2 4,2 4,2 2,1 4,2 8,5 14,8 A kastélyokban a szobák száma jóval meghaladta a 20—30-at. (Szécsény, Divény, Gács, Nógrád verőce). A szám nélküli rovatban azok a kúriák szerepelnek, amelyekről több-kevesebb részletességű leírás maradt ugyan, de a szobák számát nem adták meg. A táblázat világosan mutatja még ilyen kis arányok mellett is, hogy jellemző volt a kevés szobájú, kisméretű kúria, Ez látszólag a vagyoni helyzettel függ össze, de nem minden esetben. Mindenesetre arányaiban sokat mond a megyei köznemesség vagyoni helyzetéről. A leggyakrabban a 3 és 4 szobás kúriák fordulnak elő. Úgy látszik a családok létszámának, az életkörülményeiknek és vagyoni helyzetüknek ez felelt meg leginkább. Feltételezhetően az ilyet építők a köznemesség birtokos rétegéhez tartoztak, még na nem is г leggazdagabbak közé. Hasonló kúriát említ pl. Puiszky Ferenc nagyszülei Sáros megyei birtokáról írván. Itt az épületben konyha, kamra, cselédszoba volt. A három szoba közül az egyik ebédlő, a kisebb szobában a nagymama lakott, j.a harmadik, nagyobb szoba a kertre nyílt, ez kitűnőbb vendégek számára volt berendezve." Hasonló példa az ország másik végéből: Berzsenyi Dániel 1812-ben építette fel új házát. Mint apjának írja, a ház: „négy szobából és konyhából és kamrából áll..."

16 A kiegészítő épületelemeket vizsgálva nem tudunk azonos mennyiségű adatokat adni. Ugyanis nem mindegyik összeírás tüntette fel részletesen azokat, így pl. csak 32 esetben olvashatunk konyha meglétéről, pedig kétségtelen, hogy konyhának mindenhol lennie kellett. (Néhol kettő is akadt.) Ugyanez a helyzet az élekniszerkamrával. 33 helyen említik, de ez minden kúria lényeges, ha nem is egyforma tartalmú eleme. Többszer előfordul, hogy az épületben két, három, sőt egy ízben négy kamra is található. Pitvarról mindössze 3 esetben tudunk, s tornácról is csak hat forrásban emlékeznek meg. Pedig az antik építészetből átvett oszlopsor, vagy szerényebb kivitelben és anyagból néhány oszlop, a korszak szinte minden kúriájának elengedhetetlen tartozéka.

17 Valószínűleg annyira az épület szerves részének tekintették, hogy külön feleslegesnek tartották felírni. (Ugyanígy az ányékszéket, amelyet mindössze három helyen jeleznek.) 132