Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Szabad György: A kisnemesség társadalmi és politikai állása a reformkorban

A korántsem magányos példa, a Pest megyei Лрогка és a vele szomszédos, a forrásokban olykor tőle meg sem különböztetett Majosháza kisnemessége politikai magatartásának példája. Állásfoglalásukat barátok és ellenfelek egyaránt igen nagy fontosságúnak ítélte az 1847. évi Pest megyei, Kossuth jelöltsége folytán már egykorúan történelmi jelentőségűnek tekintett követválasztás kimenetele szempontjából, A kormánypárt korifeusai, illetve besúgói külön kiemelték, hogy a választási előkészületek során Szentkirályi Móric és Ráday Gedeon gróf. illetve Fényes Elek Aporkát is felkeresték és az ottani kisnemeseket ;/

Kossuth részére csábítgatták.'"

51 A Pesti Hírlap választási tudósítása pedig a Kossuthot támogató községek neveit felsorolva egyetlen-egyet látott el jelzővel, mégpedig a „tántoríthatatlan*' jelzővel, s ez éppen Áporka volt.

42 A reformellenzék választási hadjáratában játszott saját szerepét egyébként túlértékelő Podmaniczky Frigyes ismételten és kiemelten szól emlékirataiban az áporkai kisnemesek támogatásának fontosságáról. Szavainak ez esetben hitelt ad. hogy az október 17-i kortesmenetet, amelynek élén ellenzéki notabilitások haladtak. „Áporka nyitotta meg", s hogy a szervezők által a legmegbízhatóbbaknak tartott aporkai kisnemesek foglalták el Kossuth hívei közül „az első helyet" a megyeházán a választás megkezdésekor, tudva, akár közfelkiáltással, akár fejenkénti szavazással kezdődik a választás, így lejthetik ki a legnagyobb lélektani hatást. A Kossuth kívánságára fejenkénti szavazással tartott választáson a kormányzat minden erőfeszítése ellenére aratott nagy siker messzemenően igazolta az áporkai (és a majosházai) kisnemesekbe vetett bizalom indokoltságát is/'

3 Ha annak az okait keressük, miért voltak „tántoríthatatlan' ellenzékei az áporkai és majosházai kisnemesek, miért támogatták olyan határozottan Kossuth megválasztását, az idézett forrásokban (Podmaniczky terjengős előadását is odaértve) választ nem kapunk. Könnyen adódhat tehát olyan magyarázat, hogy ,,a jó ügy érdekében" ugyan, de áldozatul estek a kortesfogásoknak, ez esetben az ellenzékieknek. így többek között Podmaniczky parasztfogó „jelmezének", „darutollas kalapjának", „pitykés dolmányának ', még inkább a bőkezűen mért itókának és a lelkesedést mértéktelenül felkorbácsoló vivátozásöknak a frázisok puffogását is túlharsogó zeneszónak.

44 Mindehhez azonban alighanem kevés lett volna a hatalmon levők nyomása, a kormánypárt heves és korántsem ügyetlen agitációja,

45 és kortesei vesztegetési kísérletei ellenében, ha a Kossuth mellett felsorakozók nem látják jelöltjükben érdekeik tényleges képviselőjet is. Áporka és Majosháza nemesei tántoríthatatlan ragaszkodásának motívumai közé a kisnemességre sem hatástalan általános reformellenzéki célok mellett a közvetlen érdekeik által meghatározottak is odakerültek. A soroksári Duna-ág mellett fekvő, egymással szomszédos két község kisnemes lakosai, akiknek az ősei csak a XVIII. század végén települtek meg a török hódoltságot követően még közel egy évszázadig pusztán maradt területen/

1

' az 1840-es evekben panaszáradattal lepték el Pest megyét. Előadásuk szerint a földesuraik által követelt járadékok „időnként és önkényesen neveltetvén", immár olyan szintet értek el, hogy ,,többé ki nem állhatják" a rájuk rótt kötelezettségeket. Panaszkodtak — többek között — egyes határrészek elvonása, illetve több kisnemes társuk által elszenvedett hjftokbáborítáá m-att is. Elkeseredésük olyan fokot ért el, hogy az őseik által felépített falvakat és a három nemzedék óta nemes kontraktualistaként használt földeket 120