Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Szabad György: A kisnemesség társadalmi és politikai állása a reformkorban

A kisnemesség gazdasági függését ós kiszogáltatottságát tetézte, hogy az uradalom 1848-ig minden a területén megtelepedő nemestől „reverzáUst" vett „arrul, hogy az uradalmi s helybéli rendszabásoknak magát alája veti, az uraságnak jurisdictióját megismeri mindenekben az úrszéke ítéletéül kíván füg(g)ni. Emellett a „bérlő" nemesekkel aláíratott szerződésben külön is kikötötték, hogy az „uradalmi szabad telkek" minden használója — kiváltságai ellenére is — „minden előforduló esetekben magát az uraság széke ítéletének" feltétlenül aláveti.

13 Függésüket teljesebbé tette, hogy az uradalom a krváltságai közé tartozó politikai jogok gyakorlása terén is gyámkodó ellenőrzése alá vonta őket. A korábbi uradalmi gyakorlattal összhangban az 1847. évi megyei tisztújítás alkalmával is összehívták a „bérlő'' kisnemeseket az uradalmi tisztek, de nehogy felkészüljenek szavazati joguk gyakorlására, a prefektus a tiszteknek azt az utasítást adta, hogy „a nemességet összerendelő levélbe(n) nem kell a tisztújítást megemlíteni, csak általában arra hivatkozni, hogy a M(éltóságos) Uraság részéről legyen némi vélek közleni való." így is történt. Amikor összegyűltek, kaptak egy ital bort, majd azért, hogy „ne kalandozva, hanem egyszerre jelenjenek meg" a megyeszékhelyen, s — főleg azért —, hogy ne a saját fejük szerint szavazzanak, az uradalmi tisztek álltak az élükre, s azok vezették őket a közgyűlésre „alkotmányos jogaik" gyakorlása végett.

14 Az a körülmény, hogy az adott uralmi rendszer fenntartásán buzgólkodók ismételten sikeresen használhatták fel kisnemesi tömegeiket haladó reformellenzéki törekvések keresztezésére, sőt elgáncsolására, többek között a szatmári követutasítások Kölcsey visszavonulására vezető megváltoztatásától és Wesselényi lehurrogásától 1834-ben, Kossuth közteherviselési kanipányának visszaveréséig és Deák követté választásának közvetett megakadályozásáig 1843-ban, hajlamossá tette a kortársak és a visszanézők jelentős részét, hogy a reformkori kisnemesség politikai szerepében dominánsak a retrográd erők szolgálatára való készséget tekintse.

15 Árnyaltabb képet fest a kisnemesség reformkori politikai állásáról a legújabb történeti összefoglalás, ha a polgári átalakulásban való érdekeltségét kissé túlzott szkepszissel kezeli is, és úgy látja, hogy legfeljebb a nagybirtokos arisztokrácia iránti ellenszenve és „a németellenes nacionalista magatartás" képes „alkalomadtán" a reformnak is „eszközévé és hívévé" tenni a politikailag egyébként nagyon is korrumpálható kisnemest.

16 Sok igazság van эЬЬеп az általánosításban, ha indokolt is hozzátenni, hogy ha valakinek, úgy a birtoktalan kisnemesnek volt érdeke Magyarország tényleges önkormányzatának megteremtése és a polgári átalakulásának a belső munkamegosztás minden oldalú fejlődését kibontakoztató változata, amit a reformellenzék céljának vallott, továbbá azt is, hogy a kisnemesség politikai szerepének a társadalmi töltése — a konzervatív demagógiának a tudatosság alacsony szintjén kétségtelenül nagyon is jelentékenynek bizonyuló hatása ellenérre — egyes területeken, nevezetes alkalmakkor a feltételezettnél jóval erőteljesebben érvényesült. Kétségtelen, hogy a Szent Szövetség rendszere stabilitásának illúziójába kapaszkodó Habsburg-hatalom a tényleges és potenciális magyarországi rendi ellenállás törzsét alkotó középbirtokos nemesség és nemesi értelmiség politikai túlsúlyát akarta felszámolni, amikor a tisztújító közgyűléseiken az addig szokásban volt, közfelkiáltásra alapozott, „választási" eljárást 1819. február 16-án rendeletileg megszüntette és helyette — a kisnemesség politikai szerepét hirtelen megnövelve — a fejenkénti szavazást tette kötelezővé. A 115