Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Fülöp Géza: A köznemesség műveltségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban

Az előzőkben csak felsorolásszerűen ismertetett kiemelkedő hazai és külföldi szerzők szépirodalmi alkotásai, tudományos és ismeretterjesztő írásai és az időszaki sajtótermékek mellett persze sokkal kevésbé színvonalas, középszerű, kisértékű könyveket is olvasott a birtokos nemességnek e legműveltebb rétege is. Olyan jellegű műveket, amelyekről az alacsonyabb műveltségű nemesség olvasmányai kapcsán szóltunk. Itt azokra az irodalmi alkotásokra kívántuk felhívni a figyelmet, amelyeknek a megismerése révén ez a legfejlettebb réteg a többiétől lényegesen eltérő, magasabb művelíségre tett szert, s az azokénál kulturáltabb, nemesebb, magasabbrendű életformát alakított ki magának. összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a vidéki birtokos-nemesség műveltségi színvonalát, olvasási kultúráját tekintve is többrétű, komplex társadalmi képződmény volt a felvilágosodás idején és a reformkorban. Legalsó rétegei ebben a vonatkozásban is alig, vagy egyáltalán nem különböztek a falusi köznéptől, a jobbágyságtól; tudjuk, hogy még analfabéták is szép számmal akadtak köztük. A legműveltebbek viszont a városokban élő hivatalnoknemességhez és a nemesi származású értelmiséghez álltak közelebb. S e két szélső réteg közt is nyilvánvalóan számos átmeneti fokozat létezett műveltségi tekintetben. Ennek ellenére a köztudatban és a szakirodalomban is mind a mai napig meglehetősen egyoldalúan általánosító, sivár kép éf a magyar birtokos köznemesség műveltségéről. Az a kép, amelyet a XVIII—

XIX. századi idézett írók, Mikestől Petőfiig felvázoltak róla. Hogj* a nemességnek volt egy olyan művelt rétege, amely felismerte a haladás, az önművelés és pallérozódás szükségességét, s jelentékeny szerepet játszott a politikai és a kulturális életben, s amelyből olyan jelentékeny egyéniségek kerültek ki, mint pl. Deák Ferenc, a reformkor egyik legkiemelkedőbb politikusa, ezek a tények valamiképpen feledésbe merültek, vagy nagyon háttérbe szorultak. Részletes és külön elemzésre lenne szükség, hogy megállapítsuk, mi lehetett e Jelenség oka. Erre most nem vállalkozhatunk, de úgy véljük, hogy minden bizonnyal nagy része volt benne annak, hogy a nemesség 1848-ban történt eltörlését követően a legszegényebb, korábban parlagi, provinciális körülmények közt, szinte jobbágysorban élő rétegei lesüllyedtek a parasztságba, a felsőbb, művelt csoportok pedig az értelmiségbe emelkedtek fel. Az az anyagilag valamelyest tehetős nemesi réteg, amelynek a birtokából és jövedelméből tellett a kopóra, vadászatra és dorbézolásra, de a könyvet, a műveltséget és a tudományt lebecsülte, 1867 után az állami, megyei és városi hivatalokba kerülve, mint dzsentri, új, megváltozott körülmények közt folytatta korábbi életformáját. Most már ezt a réteget bírálta a haladó irodalom és politika, gúnyolta maró szatírával — többek közt — Mikszáth, Ady, vagy Móricz Zsigmond, a polgári radikálisok, a baloldaliak és a szocialisták, s e bírálatokat a kortársak vissza vetítették az 1848 előtti nemesi társadalom egészére. Ezt a negatív általánosítást szerettük volna a birtokosnemesség olvasási kultúráját vizsgálva revideálni, s e komplex, összetett társadalmi réteg műveltségét olvasmányain keresztül valamelyest árnyaltabban bemutatni. 110