Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Fülöp Géza: A köznemesség műveltségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban

VII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1Ö81. A köznemesség műveJtségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban Fülöp Géza Szinte közhelynek számít már megállapítani, hogy a felvilágosodás polgári ideológiájának, s a különböző magyarországi társadalmi és nemzeti, politikai és művelődési törekvéseknek a felvilágosodás idején és a reformkorban elsődlegesen a nemesség, mindenek előtt a köznemesség volt az osztálybázisa a megfelelő polgári és a polgári, valamint a plebejus származású értelmiségi réteg szűkös volta, szinte hiánya miatt. Közhelynek számít e megállapítás, annak ellenére, hogy igazságtartalmát nehéz lenne vitatni, s általában nem is vonja kétségbe senki, sem a politikatörténet, sem a művelődéstörténet szakemberei közül. Hogyan lehet viszont hordozója, képviselője ilyen rendkívüli jelentőségű, magas képzettséget, iskolázottságot, sokoldalú ismereteket, alapos műveltséget igénylő célok és törekvések megvalósításának egy olyan osztály, amelynek a műveletlenségéről, gyenge iskolázottságáról, szakismereteinek hiányáról, pallérozatlan viselkedéséről, parlagi életmódjáról, durva szórakozásairól szólni ugyancsak közhelynek számít. Pedig a kortársak jó része, s köztük a szellemi élet kiváló személyiségei, a XVIII. század elejétől az 1848—49-es évekig, azaz éppen abban az időszakban, amikor a köznemesség a fentiekben körvonalazott történelmi-társadalmi, művelődési szerepét be kellett, hogy töltse, szinte egybehangzóan ilyen negatív értelemben nyilatkozott róla. Mikes Kelemen pl. — mintegy előzményeként a későbbi elítélő véleményeknek — már egyik 1725-ben kelt törökországi levelében elmarasztalta a magyar nemes ifjaknak az ország haladását és a maguk hasznát tekintve célszerűtlen és haszontalan iskolai tanulmányait és későbbi durva, provinciális életmódjukat és magatartásukat: „Csak a deák nyelvet és egyebet nem tanulván, annak házánál haszát nem sokat veszi — és a gazdaságban olyan tudatlan, mint mások, s a fizikájából annyit nem tud, mint a molnárja, vagy a kovácsa... Annyi deákság után azt is tiszttartójától kell megkérdezni, hogy a szőlője délre, vagy északra fekszik-e?... Az ország gyűléseibe elmenvén, az ország dolgaihoz nem tud... A nyolc, vagy kilenc esztendeig való tanulásnak se maga, se az ország hasznát nem veszi, mert az deák nyelvnek úgy vennék hasznát, ha a hadakozásról, az ország igazgatásáról és más tudományokról való könyveket olvasnának..." A kollégiumból hazatérő és sem a gazdálko103