Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

Első felszólalását is az a vehemencia jellemezte, amelyről már szóltunk. A Wesselényi Miklós- és a Balogh Janos-féle ugyoen emelt szót. Beszéde éles és vádoló. Veszélyben látja a szólásszabadságot, s ha ez így folytatódik ,,... akkor törvénytelen parancsolatoknak hódolni kényteleníttetünk, akkor azután nem törvény, hanem egyedül önkény fog uralkodni." Európában jelenleg két irány harcol egymással a despotizmus és a liberalizmus. Ö magát az utóbbi táborhoz sorolja, azt mondván: „igen sokan vagyunk úgymond — kik az Európába nem illő penészes, olygarchiát kiküszöbölni s a népnek tiszteletreméltó osztályát nemzeti polgári létre emelni kívánjuk! Minket ide köt a hazaszeretetnek, a polgári kötelességnek érzete s tűrni, szenvedni fogunk, de kötelességünkben el nem csüggedünk. ..". Wesselényiék ügyében kifejtett álláspontja egyúttal a megyének is a véleménye, hiszen a követi utasítása ezt egyértelműen meghatározta. Ugyancsak élesen szólalt fel a királyi cím ügyében is, támogatva az V. Ferdinánd megnevezést. A Ferenc halála után trónra lépő Ferdinánd osztrák császárként I., de magyar királyként az V. volt e néven. Ha viszont magyar királyként is az I. nevet viseli, az „annyi volt volna az ország részéről, mint elismerni, hogy az új osztrák császárságba Magyarország is beolvasztatott, annak tartományává lett, nemzeti függetlenségét s önállóságát elvesztette". A főrendek csaknem egyértelműen az I. Ferdinánd címet pártolták, míg a rendeknél az alkotmányt, a függetlenséget védők — mint Kubinyi is —, az V. Ferdinánd megnevezés mellett voltak. A több hónapos vita során — látva a rendek hajthatatlanságát — a király maga ismerte el, hogy a címe V. Ferdinánd. A sérelmek tárgyában felszólalva a kormányt bírálta, hogy egyáltalán nem reagál a kérésekre és panaszokra és nem kívánja orvosolni azokat. Pedig „jöhetnek még idők, hogy örömest orvosolnák, csak megelégednénk az orvoslással". A beszállásolt katonaság terheinek költségeit a jobbágytelken lakó nemes is tartozik fizetni — javasolja Kubinyi a többséggel együtt. Szavai ezúttal is látnokiak, pontosabban szólva reálisak, hiszen olyan ember mondja, akinek alapos ismeretei voltak az adózó nép állapotáról: „Most még szelíd alakban tűnik a tárgy elő, éljenek ez alkalommal s előzzék meg az elkeseredést, nehogy a nép erővel vívja ki magának a megtagadott emberi jussokat." Ugyanebben az ügyben szólva kifejti, hogy bízik abban, hamarosan megszűnik az az „előítélet", amely szerint az alkotmány egyik alappillére a nemesség adómentessége. A megye politikai fejlődését tükrözi ez a tény is, mert nem is olyan régen, 1828-ban a megyei követek egyértelműen elutasították a jobbágytelken lakó nemesek adóztatásának javaslatát. Olyannyira ellene volt a megye, hogy még azt is kilátásba helyezte, hogy az esetleges törvényt sem fogadja el. (Királyi dorgálás kellett az észretérítéshez.) Most pedig Nógrád egyenesen élen járt az adóztatás melletti agitációban. (Törvény azonban erről ekkor még nem született.) A papi dézsma ügyében az eltörlés mellett emelt szót, történelmi példákban mutatta be a dézsma kialakulását és mostani korszerűtlenségét. „Ezen terheket az adózó nép viselvén, mint lehet kívánni, hogy még tovább is a teher alatt sorvadjon?" •— fűzi hozzá. r>:;