Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége
Balassagyarmat valóban jelentéktelen település volt, igazi „csillogását" csak a megyegyűlések alkalmával kapta, amikor ez lett a megye közepe/ 11 Losonc bemutatását is illő Vahot leírásával kezdeni, amely ugyancsak találó. „Losoncz legszebb városa Nógrádnak, de azért még korántsem következés, hogy Losoncz szép, csinos város legyen... Losoncz inkább jó és hasznos város." A lakosok száma 5000 körül lehetett. A város rendkívül jól szervezett, 60 tagú kültanács, 24 tagú beltanács, főbíró, főjegyző, aljegyző, ügyész, pénztárnok, kisbíró, kapitány, árvák atyja, gazda, 7 vásárbíró alkotta a magisztrátust. A város vagyonát képező ingatlanok a következők voltak: két vendégfogadó, négy kocsma, fürdőház az erdőben, szobákkal és vendéglővel, három mészárszék, sör- és pálinkaház, egy gyógyszertár, hét malom. Az utcái jórészt kövezettek és megvilágítottak, de utóbbival igen sok volt a gond. A város lakói alapvetően mesteremberek, kereskedők, tehát polgári foglalkozásúak. Különösen a lakatosok, asztalosok, tímárok, szabók, kályhakészítők a legismertebbek. A korábban már említett bőrgyára részvénytársasági alapon működött 20 000 ezüstforint alaptőkével. A kereskedés terén Losonc az egyik legjelentősebb piaci hely volt az országban, elsősorban a gabonapiaca révén. Itt cserélt gazdát az alföldi gabona a bányavárosok, a felvidék kereskedőinek pénzével. Esztendőként átlag 100 000 mérőt adtak el. A 40-es évektől emelkedett a gyapjúvásár forgalma is, ez évi 10—12 000 mázsa volt. Tudnunk kell azt, hogy a város fontos utak kereszteződésében feküdt — Rimaszombat, Gyöngyös, Pest, a bányavárosok — és ez központi helyet biztosított számára. A polgári fejlődést mutatja, hogy a megyében elsőként itt alakult meg a takarékpénztár, 1843-ban, ugyancsak részvénytársasági alapon 20 000 ezüstforint értékű alaptőkével. Kulturális téren először a kisdedóvót kell megemlítenünk, amely 1844-ben alakult és 1847-ben már 125 gyermekkel foglalkoztak benne. A gyerekekre egy „kisdedóvó férfi és egy dajka nő személy" vigyázott. Iskolái közül kiemelendő a Lyceum, amely a XVI. század óta már gimnázium volt. 1832-ben természettudományi tanszékkel, 1834-ben jogi karral bővült, 100—120 fő tanult itt, az alsó iskoláján pedig 130—150 diák. Az intézetnek volt egy könyvtára 4100 kötettel, valamint egy tápintézete, és az oktatást segítette a gazdag ásvány-, madártojás- és pénzgyűjtemény is. A városban található még egy katolikus iskola, amelynek három osztályába 110 gyerek járt. Kaszinója 1833-ban alakult, 30 alapító taggal, Fatovich István kezdeményezésére. 1835-ben egy polgári kaszinó jött létre. A különválás oka „a nemesi és polgári rend közt kitört súrlódások". Kétségtelen, hogy a kaszinó nagyban hozzájárult a városi polgárság szellemi életének, tudati formálódásának fejlődéséhez. Az itt folytatott beszélgetések, politikai viták, a közélet, a megyegyűlés eseményeinek értékelése, a hírlapok olvasása elősegítette a liberális szellemű megyei polgárság és nemesség kialakulását. Ahogy Horváth Mihály mondja találóan: „A kaszinók azzá lettek a gondolatcserére, eszmesúrlódásra nézve, mi a vasút a közlekedés tekintetében". (57