Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

Az ősiség ügyében a választmány egyértelműen a megszüntetés álláspontjára helyezkedett. Ennek meglétében látta a hitelviszonyok elmaradottságát, s azt is jól ítélik meg, hogy az ősiség ,,a magyar alkotmánynak nem lényeges része, hanem tsak más nemzeteknél a középkorban létrehozott hűbéri rendszerhez való járulék". Kimondották, hogy mindenki minden vagyonával — bármilyen úton is jutott hozzá — szabadon rendelkezik. A közgyűlés teljes egészében elfogadta ezt a javaslatot. A nemesek adózásán,ak tárgyában amellett voltak, hogy azt be kell vezetni, de előzetesen ki kell dolgozni az országgyűlésen az adózás módját, mik legyenek az adó rovatai, mi legyen a fizetés alapja, hogyan kezeljék stb. Ez azonban egyelőre még sok volt a megyei nemeseknek és a javaslatot szűkszavú határozattal „félre tették". Ennek a retográd lépésnek kétségkívül háttere lehetett, hiszen a megye több más fontos kérdésben haladó állásponton volt. Valószínűleg itt is az történhetett, amit Horváth Mihály más megyére vonatkozóan leírt: ,,.. . az értelmiség (a haladók — P. M.) már határozatul fogadta volt el a háziadót, a kiváltság megmentésére becsődített kortestömeg azt megbuktatta". Szorgalmazta a választmány hitelintézetek alapítását, mert a hazai tőkehiány olyan mérvű, hogy „reménylenünk is alig lehet, hogy nemzeti gazdálkodásunk kifejlődjék". A szabad királyi városok ügyében a teljes polgári függetlenség megadását javasolták, ne függjenek a kormánytól „s rendeltessenek Hto Tanács kormánya alá olly függetlenséggel, mint amilyenben a megyék vannak". Mindkét javaslatot elfogadták. Külön foglalkoztak a népneveléssel is. Kimondták, hogy minden magyar polgárnak lehessen gyermekét taníttatni, hiszen ezzel a hazaszeretet erősödik, és a magyar nyelv is terjed. A felekezeti iskola nem nevel mindig az emberek közötti kölcsönös bizalomra, s ezért javasolták az állami oktatás bevezetését is. Régóta húzódó, vitatott ügye volt a megyei „közönségnek" a tisztújítások botrányos körülményei. Ennek megszüntetése a polgári fejlődés és gondolkodás egyik fokmérője is lehet. Az új rendszer kidolgozása során felsorolták a visszaélések módjait is; szegényebb sorsú nemesek pénzzel való megvesztegetése, etetés, itatás, vendégelés „nemes társaikat zászlók alá gyűjtik, muzsikáltatják, csoportosan a választások helyére, tanyákra vezérlik, ott ellátják ...". A küldöttség a választás feltételeit az alábbiakban jelölte meg: a megyében élő, vagy ott birtokos, a választógyűlésen személyesen jelenlevő és a listára felvett nemes szavaz. A korhatárt 18 évre kívánták leszállítani. (A szavazati jog kiterjesztése a nem nemesekre fel sem merült, pedig Kubinyi már 1836-ban is javasolta ezt.) Ugyanakkor az eddigi nyílt szavazás helyett titkos szavazást kívántak bevezetni, amelyet igen bonyolult formák közepette tartanának meg. A javaslat csak papíron maradt meg, mert még 1846-ban is ugyanezt a felvetést ismételték, mint bevezethetőt. Pedig szükség lett volna változtatásra, mert a megyének igen rossz híre volt a választásokon történt visszaélések terén, sőt Vahot Imre egyenesen úgy tartotta, hogy Nógrád volt az, mely „keblében a lélekvásárlás csörgőkígyóját elsőnek melengeté". De országosan sem volt különb a helyzet. Az 1843—44-es országgyűlésen a választási visszaélések ellen felszólalók kivétel nélkül úgy kezdték beszédjüket, 61