Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Múzeológia - Molnár Pál: Etes község társadalmi, politikai, szociális helyzetéről a századforduló időszakában

A település bányamunkásainak összetétele 1895 és 1910 között is sokat változott. A nyolcvanas évekre elproletarizálódott parasztok és gyermekeik közül alakultak az etesi bányászdinasztiák. A Bozó, Zámbó, Gyurkó, Máté, Tóth, Sirkó, Ondrék, Pál, Csöke, Márton, Simon, Huszár, Farkas, Kovács, Szirácsik, Rozgonyi, Kalcsó, Herczeg, Kucsera, Matuz, Kiss, Laczkó, Szűcs előnevekkel nemcsak a századfordulót megelőző és követő időszakban találkozunk, hanem a későbbi évtizedekben is, a kü­lönböző származást vagy foglalkozást bizonyító adatok között. 14 Csak az érdekesség és az összehasonlítás, vagy inkább összevetés kedvéért közlünk néhány kifejezetten paraszti, gazdálkodói nevet is a századforduló időszakából: Osvát, Gáspár, Horváth, Szelei, Bali, Fodor, Szeles, Gordos stb. És néhány tipikus név a cselédek, napszámosok, me­zőőrök, juhászok köréből: Tőzsér, Blaskó, Szabó, Gregus, Barta, Kálmán stb. (Érdemes annak is utánanézni, hogy a bányászok, ül. agrárproletá­rok köréből a munkásmozgalomban a későbbiek folyamán milyen ne­vekkel találkozunk.) A bányászok, parasztok, cselédek, illetve napszámosok között elő­forduló nevek mellett érdemes felszínre hozni azoknak a kisiparosoknak, kiskereskedőknek a neveit, akik a múlt század kilencvenes éveiben és századunk első évtizedeiben szerepeltek a különböző dokumentumokban. Mesteremberek, kereskedők: Sándor Mátyás ács, Telek János kovács, Lazsan János asztalos, Kökény Béla kőműves, Egyed András cipész, Gerő Armin vegyeskereskedő, Lusztig Hermin kocsmáros. 15 Amint az előzőekben már megjegyeztük, jelentősen megváltozott a bányamunkásság községen kívüli összetétele is. Az anyakönyvi bejegy­zések ugyanis azt mutatják, hogy a kilencvenes években az etesi lako­sokon kívül a bányamunkát vállalók köre elsősorban a környező pusz­ták nincstelenjeiből került ki. A munkavállalók zöme az 1895 és 1900 közötti időszakban Szánas-puszta, Kotrocó-puszta, a Kishartyán község­hez tartozó Kőkút-puszta, a Karáncskeszihez tartozó Kotyháza-puszta, a Kisterenyéhez tartozó Pusztamárkháza és a Кагапсз-ág közelében levő Telek-puszta cselédeiből kerültek ki. 16 Az első években önkéntes és spontán módon a bányához került nemzetiségi munkásokat a századforduló után a bányavállalat által to­borzott szlovák, szlovén, horvát, román stb. munkások váltották fel. Az 1895. és az 1900., 1905., valamint az 1906. és az 1910-es évek össze­hasonlító adatai azt bizonyítják, hogy a nemzetiségi munkások többsége mindhárom időszakban változott. Még a századforduló után h igen nagyfokú volt a munkaerő-vándorlás. Az eltávozók helyébe a bánya­vállalatnak új munkásokat kellett verbuválni. A nemzetiségi munkások kisebb része állandó munkássá vált. Akadtak, akik 10—15 évig itt ma­radtak, de voltaik számosan olyanok is, akik végleg letelepedtek a köz­ségben. Ezek közé tartozott többek között Schriffel András svedléri (Sze­pes megye), Dobias Ferenc kleinpeterswaldi (Morvao.), Házer Róbert óvizi (Szepes megye), Halama József karwini (Szilézia), Zahtilla (Szaktilla) Domokos albonai (Istria) születésű bányász. 17 Érdemes azoknak a neveit is felsorolni, akik huzamosabb ideig tar­tózkodtak az etesi bányákban: 404

Next

/
Thumbnails
Contents