Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Múzeológia - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányavidék
merte fel, amikor 1859-ben megszerezték a szénjogosítványokat. Ettől kezdve a szénmedence bányászata — kisebb törésektől eltekintve — felfele ívelt. 1861. május 14-én megalakult a Szent István Kőszénbánya Társulat, s ennek jogutódjaként 1868-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., mellyel kezdetét vette a nagyüzemi szénbányászat. (Az SKB Rt. történetét részletesen több munka is feldolgozta, ennek ismertetése nem feladata a beszámolónak.). Az SKB Rt. szénjogokat szerzett a megyében, sőt a nagy szén területek lefoglalása, az Rt. működésének egész fennállása alatt jellemző vonása maradt. így tudott csak beékelődni a konkurrens bányák szénmezejébe, s idővel felvásárolni azokat. Az SKB Rt. szénbányászatának intenzív beindulása után a bányavállalkozók egész sora próbált szerencsét a nógrádi szénmedencében. Most csupán csak néhányat említek meg közülük: Kisterenyei Kőszénbánya Rt. (1869), Nemti Bányatársulat (1873), Minnich—Jaulusz— Hoffmann Baglyasaljai Bányatársulat (1872—'74), Hamburgi Angol—Német Bank (1875—1880), Salgótarjáni Vasfinomító Társulat salgóbányai bányászata (1869). 1881-ben az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt., 1885—'88. között az Etesi Kőszénbánya Rt. alakult a megyében. Több kisebb bányavállalkozás után 1921-ben alapították a Nagybátonyi Szénbánya Rt-t, mely 1927-től, mint Nagybátony-Űjlaki Egyesült Iparművek Rt. néven szerepelt. 1922—'27. között a Nógrád Hevesi Kőszénbánya Rt., 1923—'26. között a Karancsberényi Kőszénbánya Rt. (utóda a Salgótarján vidéki Kőszénbánya Rt.); 1923—'34. között a Homokterenyei Kőszénbánya Rt. működött még többek között a szénmedencében. A századforduló után a szénmedencében csupán 3 jelentős bányatársulat maradt, és ezek közül is a leghatalmasabb az SKB Rt. volt, amely 1925-ben beolvasztotta az ÉKI Rt-t. Kisebb bányászatot folytatott a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. salgói bányája, valamint a Nagybátony—Újlaki El Rt. bányái. A SZÉNTERÜLET FÖLDRAJZI FEKVÉSE, A SZÉNTELEPEK GEOLÓGIAI KORA, LElRASA. A salgótarjáni medence szene a földtani kutatások alapján alsó miocén korú barnaszén. Azonos korú a borsodi szénmedence szenével, de földtani viszonyaik, jellemvonásaik alapján lényeges eltérések mutathatók ki, többek között a telepek kifejlődésének számában is. A barnaszénterület legnagyobb részt a Mátra északi, valamint a Cserhát északkeleti részéhez csatlakozik, s egészen a magyar—csehszlovák határig terül el. Magába foglalja észak—déli irányban Somoskőújfalutól Nagybátony ig terjedő területet. Kelet—nyugati irányban Mátranováktól Nógrádsipekig, ül. Salgó—Rónától Litkéig húzódó változatos felszínt. Északon a országhatár, keleten és nyugaton a széntelep kifejlődési határát egyaránt az oligocén rétegek kiemelt rétegsora zárja le. Déli határát a Romhány—Parádsasvár közötti mesterségesen megvont nyugat—keleti irányú vonal képezi. A vidék felszíne is tükrözi a szénterületek geológiai és szerkezeti felépítését, mivel ÉÉNy—DDK-i irányú párhuzamos hegyvonulatok és völgyek teszik változatossá a térszínt. 373