Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

letett Bálint nem látogathatta az ettől az évtől már török helyőrségekkel — Fülek, Salgó, a Rimaszombat melletti Szabadka — körülvett Somoskő várába nyilván nem tartózkodható két Lossonczi leányt. A hiba forrása REISZIG Ede és VENDE Aladár nógrádi írókról írt, az idézett Nógrád vármegye с műben (1. a 2. jegyzetben) megjelent sorai lehettek: „Balassiék ugyanis 1585. és 1570. között Divényben és Kékkőben tartózkodtak, közel Somoskőhöz, hol Lossonczy István özvegye lakott Fruzina és Anna lányaival. A két család néha ellátogatott egymáshoz és Bálint itt ismerkedett meg a vele egyidős Annával ..." (258. 1.) Cáfolatul az előzők és a következők során említett életrajzi és egyéb évszámokra hivatkozom. A kérdések tisztázása külön tanulmányt kíván. 52. A Balassinak adott kölcsönre lásd SZILÁDY Áron i. m. (1. az 5. jegyzetben) 847. 1. Az egri házra lásd VOIT Pál: Eger és Heves megye művészettörténete (XVI—

XIX. század), a „Heves megye műemlékei. I. k. Budapest, 1969" с műben 102—104. 1. ahol a feltételezhetően Lossonczi Anna és Ungnád Kristóf portréját ábrázoló kályhacsempe-töredék fényképe is látható. Az Urbáre-ben ez olvasható: „Van egy kőház Eger városában, amit a nagyságos Ungnád Kristóf úr a saját költségén, — nem a jobbágyok munkájával és pénzével — építtetett, amire az úrbéresektől (a subditis) egykönnyen semmit sem lehet megtudni, amely magszakjadás címén is ő szent császári és királyi felsége számára háramlik". A losoncapátfalvi Szent Márton kolostor romjai 1690-ben még álltak. N. m. L., Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1690. április 3. A Losonc-Apátfalvához tartozó Sz. Márton nevű klastrom köveinek vágatásától és elhordatásától tilalmazzák Gyürky Gáspárnét (32. 1.) 53. ILLÉSSY i. m. 36. I. 54. ILLÉSSY i. m. 37. 1. — Nagy József i. m. 116—121. 1. Művében Echkkardt Sándor: Balassi-tanulmányok Budapest, 1972. с könyve Losonezy Annáról szóló fejezete (37—78. 1.), forrásközléseit (45—56. 1.) szemléltetően foglalta össze. 55. ILLÉSSY i. m. 37. 1. és a 41 1. 2. jegyzete. 56. NAGY József i. m. 93. 1.: „Forgách 1552-ben Losonczi oldalán harcolt Temesvárban, s a vár feladása után sebesülten török fogságba került, s orrának megcsonkítása után tetemes váltságdíjat fizetett szabadságáért". 57. BÁRTFAI, SZABÓ i. m. 294. 1. 58. A magam részéről igen kétségesnek tekintem Balassi Bálintnak Lossonczi Anna özvegysége idején tanúsított „nagy szerelmét". Nem lehetett az más mint a súlyos anyagi és egyéb bajokkal küzdő költőnek irodalmi formába öltöztetett vagyonszerzési kísérlete. Saját maga elég nyersen fejezi ezt ki az 1588. március 7-én Кару Sándorhoz részben titkos írással írt levelében: „Ha Isten karácsonyig éltet, azt gondolom, hogy nagy úr leszek, ha egyképen nem is, farkam után. De ha ón. uraim és igaz atyámfia vagy ne szóljon Kegyelmed senkinek semmit", [az aláhúzottakait írta rejtjelezve]. Közöllte DÉZSil Lajos i. m. (lásd az 51. jegyzetben) II. k. 584. 1. — Lossonczi Anna nyilván átlátott a szitán. 59. SZILÁDY i. m. 848. 1. — ILLÉSSY i. m. 39—40. 1. 60. REISZIG i. m. 416. 1. és a 2. sz. jegyzetem. 61. SZILÁDY i. m. 848—849. 1. 62. ILLÉSSY i. m. 40. 1. 63. SZILÁDY i. m. 843. 1. 64. V. ö. BÁRTFAI, SZABÓ i. m. 433—440 1. 352