Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
Az 1596. évi Losonczi-féle birtoktest úrbéreseinek földesurukkal szembeni problémáinak gyökerei azonban — több jel mutat erre — a XIV— XV. századi birtoklástörténeti változásokig nyúlnak vissza. Az Összeírásunkban szereplő szécsényi uradalom ugyanis a szécsényi és a Horsundorfer-féle ecsegi uradalmat magába olvasztó hollókői uradalom birtokegységeiből tevődött össze, ami még ősibb szokás jogi különbségeknek a megnyilvánulását tette lehetővé. Jellemző erre nézve Szécsény esete. Itt az esztergomi érsekség 1571. évi tizedbérleti kimutatása az 1540es évek állapotát rögzítve, Országh Lászlót és Lossonczi Istvánt bérlőkként megnevezve, még mindig az 1430-as évek vége felé rögzíthető állapotot, Salgói Miklós birtokai elkobzásának következményeit, tehát az egy évszázaddal korábban létrejött helyzetet veszi még mindig elszámolási alapul. Eszerint az esztergomi Szent Tamás káptalan helyettes kántorának a tized negyedrészét fizetik a következő falvak (ville): „Farkas Falua, Zeczen regine, Zeczen Ladislai, Zeczen magistri eapelle, Vyvaras". Vagyis Farkasfalva, a királyné Szécsényje, László Szécsényje, az udvari káplánok főnökének Szécsénje és "Újváros. László nem más, mint az a Szécsényi László, családjának utolsó férfitagja, akinek két fiúsított leányát, Advigát és Annát, Lossonczi Albert és Országh Mihály vették feleségül és ezáltal a Szécsényi-család uradalmai is fele-fele arányban a birtokukba kerültek. Mivel pedig László unokatestvére, Salgai Miklós Szécsény felét bírta, és azt egyrészt a királyné, másrészt a budavári Szent Zsigmond udvari kápolna kapta adományul, érthető, hogy Összeírásunkban a mezőváros negyedrésze szerepel Lossonczi Anna birtokaként. 42 Mellőzve a birtokrészek birtoklástörténetére vonatkozó taglalást, csak az alábbiakat jegyzem meg, hogy 1462-ben, Szécsényi László halála után, a szécsényi uradalomhoz a következők tartoztak: Szécsény és az ottani várkastély, Dolyan, Dráh, Endrefalva, Farkasfalva, Kiscsitár, Kovácsi, Nagycsitár, Patvarc, Rimoc, Sipek, Strázs, Varbó és Varsány. Részben ezek között, részben ezektől keletre helyezkedtek el a mentsvár jellegű Hollókő és az uradalmához tartozó Bátka, Ecseg, Farkasalmása, Konchida-puszta és vámja, Lóc, Pusztásalmás és Saru. Önálló uradalomként jelentek meg ekkor a Heves megyei Gyöngyös, Pata, és Tarján mezővárosok, valamint Alcsi-, Fokoru-, Kölkes-puszta, Szászberek és Szentiván, amelyek 1482-ben Hollókő vára uradalmának a részei. 43 Az így kialakított szécsényi és hollókői váruradalmak birtokegységeiből ötvöződött össze a Lossonczi Anna sajátjává lett apai örökség, amihez még Borosznok, és a szécsényi ferencrendi kolostor is hozzákerült. A különböző eredetű birtokegységeken különböző szokásjog alakult ki, amelynek egyik csoportjára nézve Varbónál ezt olvassuk: „Bírságok: A vérontásért 12 Ft bírságot fizetnek, aminek két része a földesurat, a harmadik része pedig a polgárokat (sic !) illeti. Ugyanezzel a joggal élnek az Ipoly folyó mentén mindenegyes birtokon". A „tertia pars verő civibus cedit" kitétel — úgy vélem — talán összefüggésbe hozható a XIV. századi szécsényi mezővárosi kiváltságokkal, illetve azoknak bizonyos települések jobbágygazdáira történt kiterjesztésével, amit azonban a megyetörténeti problematika keretén belül, mivel a népesség alakulására is hathatott, a más területek jogszokásaival egybevetve még bővebben kellene kutatni. 325
