Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

vágó ökörnek. Ungnád úr idejében 28 Ft-ra voltak taksálva". Ez a felsorolás — miként látni fogjuk — a helyi körülmények tárgyilagos földesúri elbírálására enged következtetni. Kitűnik ez az Ungnád-féle — és minden jel szerint az azt fizetők által nem kifogásolt — taksáknak a régi cenzusokkal való egybevetésekor. A régi losonci conzusok készpénzben fizetendő és a 41 sessio jobbágyát terhelő fejenkénti évi 50 dénár 20 Ft 50 d-os összegéhez hozzáadva a természetbeni 2 disznó vételárát, az 1/2 ökör és a 156 icce sör értékének számunkra pontosan meg nem határozható összegét, kétségtelen, hogy az Ungnád-féle 28 Ft-os taksát megközelítő vagy azzal azonos összeget kapnánk. Ez a cenzus tehát nem lépte túl a Lossonczi István korabelinek tekinthető készpénz és természetbeni juttatások értékét. Ugyanennyi taksát fizetett a teljes egészében Lossonczi-birtok Gácsfalva is, és csak Vilke 32 Ft-os taksája múlja felül ebben az időszakban. Tekintettel azonban arra, hogy Losonc már 1558-ban szultáni hász birtok, kérdés, hogy ez az 1567-tel kezdődő Ungnád-féle időszakban — a kétfelé történő adózás kedvezményét tekintve — mennyiben tekinthető itt és másutt is tehercsökkentésnek. 37 A somoskői uradalom természetbeni cenzus terhei, ott ahol kétszeri készpénzfizetés volt, egészen más jellegű gazdálkodásmegoszlási képet mutatnak, mint a gácsi uradalom birtokegységeiből begyűjtöttek. Tipikusan erdei szolgáltatás, hogy Kokova január 6-án 3 nyestbőrt, vagy ha ezt nem tudta előteremteni — ami ezen prémes állatok ezen időbeli fogyásának jele — 3 Ft megváltást volt köteles adni, Kraszkó pedig évente sessióként 1, összesen 5 császármadarat. Meglepően kevés a baromfiszolgáltatás. Rimabánya 11, Alsószkálnok 6, Felsőszkálnok 7, összesen 24 kakast adtak Somoskőre, és másutt ilyen kötelezettség nem volt. A szarvasmarha-tenyésztésre utaló vaj „illő mennyiségben való adására" pedig csak a két Szkálnokkal kapcsolatban olvasunk. Viszont vágómarhát Somoskőújfalu és (Gyöngyös-) Tarján egyet-egyet, Losonc pedig egy felet köteles adni. Előtérbe kerültek a sertések. Ezekből a ceredi, hidegkúti és óbásti makkoltatott ártányokon kívül — makktermés esetén összesen 3 darab — minden évben esedékes hízott disznó adására voltak kötelezve Jelsőc, Vilke, Somoskőújfalu egy-egy, Losonc pedig két, összesen 5 darabéra. Ezeken kívül Összeírásunkban nem szerepel több ilyen természetű adat. A somoskői uradalom területén csak két olyan malmot említettek meg az összeírok, amely után a földesúrnak juttatás járt. Felsőszkálnokon Czepe Tamás évi egy aranyat, ,,azaz 1 Ft 65 d-t", Tiszolcon pedig Hanes Antal évi 57 dénárt fizetett a földesúrnak. Kokován a mindenkori soltészek tulajdonában volt a malom és így a földesúrnak ezután semmit sem fizettek. A malmot a soltészek ősei építették és azt 1596ban már „126 év óta birtokolják". A losonci malom —, ahol ama bizonyos két disznót hizlaltatták — szintén nem a Lossoncziak birtokrészén állhatott. Valószínű azonban, hogy a törökök pusztításai előtti időkben másutt is voltak még malmok a Lossoncziak birtokában. Ilyenre utalhat, például, a három Monár családnév is, Rimaszombatban. A hat mezővárosnak tulajdonítható, hogy az egykori foglalkozásokra utaló családnevek nagy számmal fordulnak elő a somoskői uradalom területén, amint azt a IX. táblázat a többi településre nézve is 320