Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

teke szerinti 45 csöbör bort adtak". Itt azonban a gabonából és a borból kilencedet is kapott a földesúr, ami arra mutat, hogy a szőlőkön kívül jelentősebb szántóföldjeik is voltak. Gyöngyösnél — és nyilván ez vonatkozott a patai részbirtokra is — megjegyzik, hogy „szőlőhegyet bőségesen, határt pedig meglehetős szűkösen bírnak". Az egykor a szintén az Országh Kristóf-féle hollókői uradalomhoz tartozott nógrádi Ecseg pedig a két mezőváros és Tarján mellett a harmadik cenzus adási változatot őrizte meg. M Volt azonban egy negyedik változat is, és ez az egykor szőlőművelő Rimaszombat mezővárossal kapcsolatos. Itt a lakosok „bírnak műveletlen és feldúlt szőlőket, amikből egy sem a földesúré, és amikből sem kilencedet, sem tizedet nem kell adniuk, de a földesúr belegyezésével termékeny időben a plébánosnak öt forintot szoktak adni". Ez a magatartás érthetőbbé lesz, ha figyelembe vesszük, hogy a szűkös határú Rimaszombaton a szántóföldek után „kilencedet nem adnak, de a tizedet az esztergomi káptalan bérli száz forintért, amit mind a termékeny, mind a terméketlen időkben Szent György napján tartoznak megfizetni". A szőlők után tehát nem adtak tizedet, mert arra csak a szántóföldi termények után voltak — nyilván eredetileg is évi átalányban — kötelezettek. — Az egyházi tizedek bérleteinek sokrétű problémáit azonban most mellőznöm kell, mert azok csak önálló dolgozat keretében tárgyalhatók úgy, hogy a birtok- és gazdaságtörténeti vonatkozásaikat feltárhassuk. 35 A somoskői uradalom nagy lakosságú települései sorában Losonc mezőváros, amelynek a fele tartozott Lossonczi Anna birtokába, a Torna j-nemzetség legősibb nógrádi birtokai közé tartozott és már 1327-ben kerített, árok és palánk övezte „falu avagy város [villa seu civitas Luchunch] volt. Fejlődését nagymértékben gátolta, hogy több nagy birtokú család — a Tomaj-nemzetségből származó Lossonczi, Lossonczi—Bánffy és Lossonczi—Dessewffy, a Katiszr-nemzetségből származó Szécsényi — birtokában volt, és ennek következtében örökösödés, birtokjogi viták és királyi adományok következtében a lakosság közös elgondolások szerinti összefogása akadályokba ütközött. Mindez hatott a Lossoncziak birtokállományának városon belüli alakulására is. Ennek egyik következménye, hogy már Lossonczi István idejére nézve sem tud Összeírásunk az ő kezében volt „propria domini" meglétéről. 36 Jobbágyai életkörülményeire is fényt derítenek a következő sorok: „Kelet felé semmi határuk (földjük) sincs, kivéve azt a hét kertet, amelyek az úr jobbágyai[nak a sessioi]hoz tartoznak, nyugat felé pedig keveset bírnak. Egyetlen jobbágy sem tud annyi búzát elvetni bármilyen a házához tartozó földbe, amennyi évi szükségletére, vagy a saját maga fenntartására elegendő lenne". Ez a tény nyilván hatott arra, hogy ezek a jobbágyok a földművelés mellett más hasznot hajtó tevékenységet is kénytelenek folytatni a maguk és családjuk fenntartására. A „régi cenzus" rovatában pedig ez áll: „Szent György napján (IV. 24.) 25 dénár, Szent Mihály napján (IX. 29.) 25 dénár. A zsellérek nem fizetnek semmit. Két, a malomban hizlalandó disznót a saját pénzükön maguk tartoznak megvásárolni. A földesúrnak közösen [adnak] 156 icce sört [cerevisiam... 156 iczet (sic !) = 198,5 liter], és fele részét a 319