Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

ság—Drégely—Balassagyarmat—Szécsény—Hollókő—Tar—Pásztó védelmi vonal török kézre jutásával a szécsényi uradalom egésze, a somoskőinek pedig a déli része török területté lett. A helyzetet Füleknek és Salgó várának 1554. évi eleste tovább súlyosbította, mert a birtokigazgatási központ Somoskő vára közvetlen török ellenőrzés alá került. Somoskő és Divény 1576. évi elfoglalásával pedig az egész somoskői és gácsi uradalom területe a töröké lett, és azé maradt 1593 végéig. Ekkor vették kezdetüket azok a felszabadító harcok, amelyek során Nógrád vármegye egész területe csakhamar visszakerült a magyar uralom alá, és mivel Hatvan várából épp akkor készültek kiűzni a törököt, amikor összeírásunkat lezárták, Eger pedig még magyar kézen volt: összeíróink tehát a biztonságosabb jövő reményében fogalmazták meg mondandóikat.

8 A HÄROM URADALOM BIRTOKEGYSÉGEI 1596-BAN Lossonczi Anna uradalmainak birtokegységek szerinti beosztása a Tornaj-nembeli Lossonczi és a Kacsics-nembeli Szécsényi családok több évszázados múltra visszatekintő birtokszerzései nyomán kialakított igazgatási keretek emlékét őrzi.

9 Túlzás lenne azt állítani, hogy az uradalmi keretek birtokegységeit a jobbágygazdálkodásra alapított földesúri elképzeléseken túlmenő, magasabb fokú gazdálkodásirányítás jegyében csoportosították volna. Kétségtelen azonban, hogy a tájföldrajzi »adottságokat figyelembe vették, (mi mást tehetett volna jobbágy és földesúr egyaránt?) és azokat kifejlesztve, mező- és erdőgazdasági monokultúrákat is kialakítottak. A gazdálkodást gátló, annak gyümölcsözőbbé tételét akadályozó tényezők egyikének kell tekintenünk a birtokegységek szétszórtságát, továbbá azt is, hogy egy-egy település — kevés kivételtől eltekintve — több földesúr birtokában volt, akik birtokviszályaikkal gyakran háborították a szomszédaik jobbágyainak tevékenységét. Ezeknek, és a jobbágygazdálkodás természetéből folyó egyéb nehézségeknek leküzdésére és kiegyensúlyozására, a termelés több hozamot biztosító, magasabb fokú, „nagyüzemi" szintre való emelésének érdekében a XVI. század folyamán a Lossonczi-féle uradalmakon is igyekeztek földesúri majorgazdaságokat kialakítani. A majorgazdálkodás kibontakozását azonban vidékünkön a hadi események és azok következményei derékba törték. 1596-ban az ilyen törekvéseknek már csak a halvány emlékével találkozunk. Az Összeírásban szereplő 58 birtokegység

10 uradalmankénti beosztását a következő három (I—

III.) táblázatban állítottam össze. A birtokegységek neveit — az Összeírásban szereplő névalakban, de mai kiejtés szerint, és a mezővárosokat mu-vel is jelölve — az Összeírásban levő egymásutánjuk szerint sorolom fel. Feltüntetem a birtokegységnek a település egészére vagy részére kiterjedő mivoltát, a lakott és puszta telkek 298