Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

egy harangozó volt a játék szereplője. A többi legény csak kísérte őket. A lányok fonóházába ibetérve az ördö­gök csörgették a láncot, a pap sorra felszólította az ott levő lányokat, hogy imádkozzanak. Amelyik nem akart imádkozni, „arra ráeresztették az ördögöt". A szokás 1920-ban szűnt meg. A cselédek a falusi fonóházakba nem jártak, a szokást nem ismerték. A gyermekek megajándékozása sem a cselédeknél, sem a faluban nem volt szokás. A cselédek közül a gyer­mekek megajándékozását csak azok ismerték, akik be­járatosak voltak a kastélyba. Az ott látottakat igyekez­tek utánozni, gyermekeik cipőjébe két diót, egy almát és egy-két szem süvegcukrot tettek. 3. Luca napja (december 13.) Az e naphoz kapcsolódó szokások eléggé közismertek voltak a cseléd és a falusi adatközlőinknél. Gyűjtésünk alkalmával minden adatközlő emlékezett néhány Lucá­hoz kötődő szokásra, amelyeknek nagyobb részét még maguk is megtartották a két világháború között. A til­tott cselekmények közé tartozott ezen a napon a fonás, a mosás, a varrás és a kenyérsüté". Az asszonyok még az 1930-as években is lepedőt terítettek magukra Luca estéjén, házról házra jártak, orsóval megzörgették az ab­lakokat, és azt kiabálták be: „ne fonny máma". Erre a napra tollfosztókat hívtak össze, hogy a tyúkok egész évben jól tojjanak. Aki varrt ezen a napon, arra azt mondták, hogy tyúkjai nem fognak tojni, mert „össze­varrja a seggüket". A cselédeknél a kenyérsütés tilal­mát nem ismerte mindenki. Loksa Pálné (sz. 1910) el­mondotta, hogy szüleivel 1916-ban költözött egy Var­sány melletti pusztáról Nógrádgárdonyba. Édesanyja gyakran elmesélte, hogy ő addig soha nem hallott ar­ról, hogy Luca napján nem szabad kenyeret sütni. Ami­kor Gárdonyba költöztek, Luca előestéjén bedagasztot­ta a kenyeret, reggel korán befűtött a kemencébe. A ke­nyeret, amikor be akarta rakni, egy hang szólt ki on­nan: „ha nekem nem sütsz lángos lepényt, vége az éle­tednek". Édesanyám nagyon megijedt, átment a szom­szédba, elmondta, hogy milyen beszédet hallott a ke­mencéből. A szomszédasszony szidta, hogy miért süt ke­nyeret ilyenkor, de ha már hozzákezdett, csinálja is vé­gig. Édesanyja megsütötte a lángost, a kemence tetejé­re tette, de azt tíz perc múlva már valaki elvitte on­nan. Édesanyja esetén okulva adatközlőnk sem mert Luca napján kenyeret sütni. Luca napjának reggelén, amikor az asszonyok felkel­tek, abroncsba vetett kukoricával etették meg a tyúko-

Next

/
Thumbnails
Contents