Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között
egy harangozó volt a játék szereplője. A többi legény csak kísérte őket. A lányok fonóházába ibetérve az ördögök csörgették a láncot, a pap sorra felszólította az ott levő lányokat, hogy imádkozzanak. Amelyik nem akart imádkozni, „arra ráeresztették az ördögöt". A szokás 1920-ban szűnt meg. A cselédek a falusi fonóházakba nem jártak, a szokást nem ismerték. A gyermekek megajándékozása sem a cselédeknél, sem a faluban nem volt szokás. A cselédek közül a gyermekek megajándékozását csak azok ismerték, akik bejáratosak voltak a kastélyba. Az ott látottakat igyekeztek utánozni, gyermekeik cipőjébe két diót, egy almát és egy-két szem süvegcukrot tettek. 3. Luca napja (december 13.) Az e naphoz kapcsolódó szokások eléggé közismertek voltak a cseléd és a falusi adatközlőinknél. Gyűjtésünk alkalmával minden adatközlő emlékezett néhány Lucához kötődő szokásra, amelyeknek nagyobb részét még maguk is megtartották a két világháború között. A tiltott cselekmények közé tartozott ezen a napon a fonás, a mosás, a varrás és a kenyérsüté". Az asszonyok még az 1930-as években is lepedőt terítettek magukra Luca estéjén, házról házra jártak, orsóval megzörgették az ablakokat, és azt kiabálták be: „ne fonny máma". Erre a napra tollfosztókat hívtak össze, hogy a tyúkok egész évben jól tojjanak. Aki varrt ezen a napon, arra azt mondták, hogy tyúkjai nem fognak tojni, mert „összevarrja a seggüket". A cselédeknél a kenyérsütés tilalmát nem ismerte mindenki. Loksa Pálné (sz. 1910) elmondotta, hogy szüleivel 1916-ban költözött egy Varsány melletti pusztáról Nógrádgárdonyba. Édesanyja gyakran elmesélte, hogy ő addig soha nem hallott arról, hogy Luca napján nem szabad kenyeret sütni. Amikor Gárdonyba költöztek, Luca előestéjén bedagasztotta a kenyeret, reggel korán befűtött a kemencébe. A kenyeret, amikor be akarta rakni, egy hang szólt ki onnan: „ha nekem nem sütsz lángos lepényt, vége az életednek". Édesanyám nagyon megijedt, átment a szomszédba, elmondta, hogy milyen beszédet hallott a kemencéből. A szomszédasszony szidta, hogy miért süt kenyeret ilyenkor, de ha már hozzákezdett, csinálja is végig. Édesanyja megsütötte a lángost, a kemence tetejére tette, de azt tíz perc múlva már valaki elvitte onnan. Édesanyja esetén okulva adatközlőnk sem mert Luca napján kenyeret sütni. Luca napjának reggelén, amikor az asszonyok felkeltek, abroncsba vetett kukoricával etették meg a tyúko-