Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

pán 10—15 gazda tulajdonában volt. Itt a birtok oszthatatlanságára, gyarapítására való törekvés erősen korlátozta a születendő gyermekek számát, a párválasztás lehetőségét, meghatározta az életformát, az ehhez kapcsolódó cselekményeket. A vagyoni rétegződés alacsonyabb szintjein levő gazdák is birtokaik nagyobbítására törekedtek, A legtöbb esetben ez a törekvés csak vágy maradt, hiszen a megvásárolható föld már alig akadt a két világháború között. A paraszti telkek egyre kevesebb családnak nyújtottak biztos megélhetési forrást. A kevés földűek kupeckedéssel, fuvarozással keresett pénzből tartották fenn családjukat. A föld nélküli zsellérek napszámba jártak, a vasútnál, a balassagyarmati kereskedő és iparos családoknál helyezkedtek el. A három falu lakóiból néhányan az ország más vidékein is vállaltak munkát. Az idegenben vállalt rendszeres munka, a fuvarozás, a vásárok gyakoribb látogatása hatott a gondolkodásra, á magatartásra. Az egyre táguló látókör és ismeret, a kívülről jött hatások tudatukban megszokássá, formálissá zsugorították azokat a cselekményeket, szokásokat, amelyeket szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak. Számos rítust már csak a megszokás és a megszólás félelme tartott fenn. Amikor lehetőség nyílott rá, a cselekmények további gyakorlását elhagyták. A két világháború közötti időszakban egyre jobban fellazult a közösség ellenőrző, irányító szerepe, összeszűkült a tradíciókat őrzők köre, csökkent a család öszszetartó ereje. A tradíció már csak a falu vagyonosabb rétegénél, az idősebbeknél élt tovább. Példamutatásuk, szemléletük, életformájuk már nem vált irányadóvá, követendővé a fiatalabb nemzedék számára. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓIHOZ FŰZŐDŐ SZOKÁSOK Az élet fordulóihoz kötődő szokások a születés, a lakodalom és a temetés köré csoportosulnak. A szokások oemutatásánál sajnos mélyebb történeti áttekintésre nincs lehetőségünk. A levéltári források néhány esetben szokásokra vonatkozó adatokat is őriznek, előfordulásuk azonban esetleges, tájilag és időben eléggé szétszórtak, így ezekre az adatokra, feldolgozásunkban nem támaszkodhattunk. Eltekintünk azoknak a szokásoknak a közlésétől is, amelyeket az adatközlők szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak, ha azok az első világháborút megelőző időszakra vonatkoznak.

15 Célunk, hogy azokat a