Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között
Űgy is fogalmazhatnánk, hogy a szokások jelentős részének belső tartalma, külső megnyilvánulása változásokon megy keresztül. A változások mértékét a szokások hordozóinak társadalmi helyzete, életkörülménye stb. határozza meg. Éppen ezért, ha egy körülhatárolt időszak és terület szokásait kutatjuk, arról is kell szólnunk, hogy a szokások ismerőinek, hordozóinak milyen a gazdasági helyzete, milyen a szellemi öröksége, milyen az életformája stb., hiszen csak így kaphatunk választ a szokások egy településen belül is tapasztalható tagoltságára, eltérő ismeretére és alkalmazására. A két világháború között a Mailáth-uradalomban alkalmazott kommenciós cselédek mindegyike cselédsorban született. Családtörténetükre emlékezve belenyugvással mondották, hogy szüleik, nagyszüleik, sőt azok ősei is cselédek voltak. Az általunk vizsgált három településen mindössze négy adatközlőt találtunk, akik szüleik elbeszélései alapján úgy tudták, hogy ükapjuk még telkesgazda volt a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben. Az adatközlők szülei birtokaprózódás következtében váltak cselédekké. Korábban már utaltunk arra, hogy a cselédek a falvaktól távol eső pusztákon laktak, az uradalom tulajdonát képező tömbházakban. A századfordulóig általános volt, hogy egy közös konyhára négy szoba nyílt. Gyakran előfordult, hogy egy szobában két-három, egymással rokoni kapcsolatban nem levő család is lakott. Ebben az esetben egy közös konyhát 10—12 család használt. A századforduló után épült, vagy átalakított cselédházakban a legtöbb helyen két szoba nyílt a közös konyhára. A szobában már csak egy családot helyeztek el. Az általunk vizsgált terület kommenciós cselédei a legritkább esetben szolgálták végig életüket egy uradalomban. Egy mázsával több gabonáért, fél literrel több tejért, néhány fillérrel több készpénzért, apró kedvezményekért, embert tisztelő jó szóért gyakran más uradalomhoz szegődtek. Mozgási körzetük nem volt nagy. Születési helyüktől 25—30 kilométernél távolabb soha nem vállaltak munkát. Ennek szemléltetésére egy cseléd két világháború közötti helyváltoztatásait mutatjuk be. Horváth Józsefné, aki Nógrádgárdonyban született 1901-ben, az 1919-ben tartott lakodalom után férjével az alábbi helyeken lakott és dolgozott, mint uradalmi cseléd : Nógrádgárdony 2 év, — Sőjpuszta 3 év, — Nógrádmarcal 2 év, — Szügy 2 év, — Nógrádgárdony 6 év, — Sőjpuszta 2 év, — Nógrádgárdony 3 év, — Balassagyarmat 2 év, — Sőjpuszta 2 év, Nógrádgárdony 1 év. Példánkban 12 kilométer volt a legtávolabbi hely, ahová cselédnek leszerződtek.