Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Balázs László: Adatok a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni iparostanonc-iskolájának történetéhez

kult.^

8 A továbbiakban nem foglalkoztak az üggyel, pedig 1910-ben is érdeklődött a Magyar kir. Központi Statisztikai Hivatal afelől, hogy az iskola általános, avagy szakirányú-e/'

9 Ez utóbbi kétségtelenül bizonyítja, hogy iskolánkat 1910-ig még nem szervezték át szakirányúvá. Az 1924. évi 60 000 sz. VKM-rendelet értelmében végeztek ugyan átszervezést, de ez mindössze csak annyit jelentett, hogy nyitottak egy előkészítő osztályt is, meg egy továbbképzőt is, és hogy — az előírásnak megfelelően —• a tanoncokat a hét négy napján 9 órában tanították. A levéltári dokumentumok minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az átszervezés 1930-ig sem történt meg.

50 Feltételezésünk szerint azért nem szervezték át szakirányúvá az acélgyári iskolát, mert a szakirányú tanonciskolákkal szemben magasabb követelményeket támasztottak elsősorban a szakoktatók terén. Mivel a tanonciskola közös igazgatás alatt és közös költségvetéssel működött az elemi népiskolával és a tanítók is közösek voltak, sem anyagi, sem pedig szervezési szempontból nem lett volna célszerű külön tanonciskolái oktatói állásokat létesíteni. Nem indokolta ezt a tanulói létszám és az összóraszám sem. Ezért is folyamodtak inkább ahhoz az eszközhöz és lehetőséghez, hogy szaktanfolyamokat végeztettek el a tanítókkal. Végül is 1936-ban —, amikor a tanonciskola már évek óta magas szinten működött, tanítói is rendelkeztek különböző tanonciskolái képesítésekkel — a VKM 4504/1936. ein. sz. rendeletével közölte, hogy az acélgyári iparostanonc-iskolát a szakirányú iskolák közé sorolta, minél fogva minden felsőbb jóváhagyást igénylő ügy elintézésére a tankerületi főigazgató lett az illetékes. Ettől kezdve az iskola neve Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Rt. Fémipari Szakirányú Iparostanonc-iskola volt.

51 (Itt kell megjegyeznünk, hogy ebben az időben — az 1936/37. tanévben — indult meg a nyolcosztályos népiskola kiépítése iskolánkban. A tanoncképzés szempontjából ez mindenképpen fontos esemény volt, mert az 1922. évi ipartörvény értelmében csak a 14. életévüket betöltött tanulókat alkalmazhatták a gyárban, s így azok a gyerekek, akik a hat elemit 12—13 éves korukra elvégezték, nem részesülhettek egy-két évig sem rendszeres népiskolai, sem pedig szakmai képzésben. Ti. 1889-től, tekintettel az iparostanonc-iskola beindulására, csak lányok részére szerveztek ismétlő, ill. vasárnapi iskolát. Mindenesetre az bizonyos, hogy a nyolcosztályos népiskolát végzett tanulók magasabb előképzettséggel rendelkeztek, mint a korábbi évek tanoncai.) * A salgótarjáni acélgyári nép- és iparostanonc-iskolát 1948. július 1-én államosították. A gyárat, pontosabban az RSV Rt gyárait még 1946 decemberében vették állami tulajdonba, s így iskolánk másfél éven át a Nehézipari Központ (NIK) fenntartása alatt állt, ami főleg dologi ügyek anyagi fedezetében merült ki. Az iparügyi minisztérium még 1947 tavaszán adatokat kért a tanoncés szakirányú iskolák államosításával kapcsolatban és már ekkor ismert volt az az elképzelés, hogy az iparostanonc-iskolát külön igazgatás alá helyezik az általános iskolától. Nem lényegtelen az az adat sem, hogy az államosítás mellőzését — megtörténte előtt egy évvel — kérte az ózdi és a salgótarjáni tantestület különböző indokokra hivatkozva. Ezek kö172