Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A balassagyarmati „Szűr Posztó Csinálás” intézete

A kezdeti három hónapi költség eléri a 3717 forint 4 4/5 krajcárt. Az előzetes számítás szerint 40 rab 1 mester és 2 segéd hetente 20 vég posztót tudna készíteni, ez három hónap alatt 240 vég. Egy vég posztót 20 forintjával eladva a bevétel 4800 forint. Hí levonjuk a 3717 forint 4 4/5 krajcárt, haszonként marad 1082 forint 55 1/5 krajcár. A posztós fizetése a haszon 1/3 része/ 360 forint 58 2/5 krajcár. Az intézet három hónapi nyeresége 721 forint 56 4/5 krajcár. A 40 rab előzetes költsége három hónapra — naponként és személyenként 10 krajcár — összesen: 560 forint. Ennek levonása után 161 forint 56 4/5 krajcár marad. Vladár János költségvetését fogadta el a közgyűlés, és megbízta az intézet igazgatásával, bár a kért „intézet Igazgatói" címet nem kapta meg. Az intézetben a tervek szerint 40 rabot dolgoztattak volna, két hajdú felügyelete mellett. Abban az esetben, ha asszonyok is dolgoznának, a hajdúk számát háromra emelik. A küldöttség április 30-án ismét ülésezett, itt foglalták 15 pontban öszsze az intézet szabályzatát. Megfogalmazták, és körültekintően szabályozták a rabok dolgoztatásának módját, amit igen szigorúan vettek. Nemcsak a ténylegesen elítélt rabokat lehetett munkára fogni, hanem azokat is akiket még nem ítéltek el, de beismerő vallomást tettek. A munkarendek és szabályzatok feltárják, hogy milyennek képzelték el a berendezendő rabmühely életét. Az aradi dologházban a házirendtervezet a munkaidőt áprilistól — szeptemberig napi 12 órában, október — novemberben és február — márciusban napi 10 órában, december — januárban pedig 8 órában kívánta megállapítani. Balassagyarmaton a rabok munkaidejét úgy állapították meg, hogy nyáron reggel 5 órától déli 12 óráig, délután 1 órától este 7 óráig tartott. „7 2/4-től 8-ig pedig pihenés legyen, mely alkalommal az erkölcsiségre buzdító elmélkedések olvastathatnak." A rabok felügyeletét ellátó hajdúk rendtartását is szabályozták, akiknek teljes öltözetben (töltött fegyverrel, bajonettel, korbáccsal) kellett megjelenniük. Nem beszélhettek a rabokkal, mivel ezzel is a munka folyamatosságát gátolhatták volna. Az őröket fél naponta váltották. Megtiltották mind a rabok mind az őrök dohányzását is. Úgyszintén tilos volt a raboknak egymás közötti beszélgetése is, hogy „azáltal a munkát ne mulassák". A rab köteles volt a számára kijelölt munkát elvégezni, annak elmulasztása esetében, vagy a „szerszámokkal a gyapjút nem ostobaságbul, de makatságbul rontani tapasztaltattna" akkor böjtöléssel és kisebb fenyítéssel büntették. Az intézet munkavégzésének rendjére, a szabályzat betartására a mindenkori várnagy ügyelt. A rendtartást még 1830. Szent András hava 26-án kiegészítették azzal, hogy az intézet igazgatása az „Elülölöi Hivataltól" függ, s az egyik főszolgabíró és tiszti főügyész feladata. Az ügyvédnek mindig jelen kell lennie akkor is, amikor kiadják a gyapjút az intézeti mesternek, és akkor is, amikar az a kész termékkel elszámol. Közösen határoznak a „Deperdita" mennyiségéről is. A várnagy feladata még a kellő létszámú rab 141