Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A balassagyarmati „Szűr Posztó Csinálás” intézete

tömörülnek érdekeik védelmében, 1818-ban a szíjgyártók, 1819-ben a csiz­madiák, 1826-ban az asztalosok, kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, 1829­ben a kötélgyártók, kalaposok, gyergesek és kádárok nyernek céhszaba­dalmat. 1835-ben már hét posztóst tüntettek fel az összeírások, akik évente 4900 rőf posztót állítottak elő, ami megfelelt egy közepes manufaktúra termelésének. Az 1828-as összeírás szerint a mezőváros lakóinak száma 3692, ebből iparral 184-en foglalkoztak. Ezek közül posztókészítéssel ha­tan, posztónyírással egy iparos foglalkozott. 1847-ben már több mint 20 céh van a városban, amelyek 284 mestert fognak össze/ 1 A manufaktúra alapítások feltételeit vizsgálva a szakmunkások meg­léte (munkaerő), a felvevőpiac nagysága mellett a földrajzi környezetn?k is szerep jut, ugyanis a víz megléte, Ш. hiánya a textilmanufaktúrák he­lyének kiválasztásakor fontos feltétel volt, részben mint nyersanyag, az áztatásnál, mosásnál, pácolásnál, de mint hajtóerő a gyártás szempontjá­ból sem volt elhanyagolható. Jó és sok víz kellett a textilgyártáshoz, így ezek általában folyók, patakok mentén települtek. 5 A helyi és helyzeti energiák szerencsés találkozása esetén lehetővé vált üzemet alapítani. A manufaktúra létesítésének másik feltétele a munkaerő biztosítása volt. Az egyik lehetséges megoldás — különösen a fonásnál — a dologház felállítása, ahol biztosítani lehetett a kellő számú munkaerőt. Hazánk­ban már 1791-ben tervezték a dologház felállítását Lőcsén, 1793-ban Sop­ronban, 1796-ban Kassán és 1811-ben Pesten. 6 A 19. század elején fellépő gyapjúkonjunktúra idején a megyék egymás után iparkodtak a maguk területén dologházat létesíteni. így tett többek között Arad vármegye is 1820-ban, amikor az alispán Forrai bárónő segítségét kérve előadta (a megyének rendes tömlöce már van) „nem volna más hátra, mint sem hogy ebben létező rabok akik úgyis henyélés­sel töltik el idejüket, mind az adózó népnek számára, mind önön ma­goknak jobulásukra valamint munkára fordíttatnának.. ." A tervek sze­rint 20 férfi és 4 női rab foglalkoztatására rendezkednek be, akik 24 rokkán dolgoznának. 1825—1848 között az uralkodóosztály állami apparátusa gyorsított ütemben fokozta a dologházak létesítését. A helytartó tanács a rabokat dolgoztató intézetek felállítását országosan már 1808-ban szorgalmazta. Nógrád megyében csak 1828-ban hoztak létre egy bizottságot az alispán vezetésével, hogy kidolgozzák a rabok munkába állításának lehetséges módozatait. Ez a bizottság javasolta végül is a közgyűlésnek egy rabok­kal dolgozó intézmény felállítását 1830-ban. A Balassagyarmaton felállított rabdolgoztató intézet eredményeit lát­va, már innen kérte a terveket 1836-ban Bács, 1838-ban Csongrád, 1839­ben Torantá-1 vármegye a „raboskodók munkáltatására s erkölcsi javítá­sára." 7 A Nógrád megyei rabdolgozó intézetről eddig még csak egy tanul­mány jelent meg, mely a reformkor büntetőjogáról, börtönügyi helyzeté­ről, fejlődésének ellentmondásosságáról ismereteinket több szempontból is figyelemreméltó adatokkal egészítette ki. 8 A dolgozat közreadásával nem titkolt célunk, a szakirodalomban ed­dig még ismeretlen manufaktúra ipartörténeti jellegű feldolgozása. 137

Next

/
Thumbnails
Contents