Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Soós Virág: Kubinyi Ferenc, a régész

régiségeket, rámutatva értékükre, segítséget nyújtva a találóknak, hogy maguk is megállapíthassák, mi van a birtokukban. A rendszeresen megjelenő folyóiratokban folyamatosan lehetőség nyílik a leletek közlésére. Megindul a tervezett régészeti repertórium kiadása. Fontos rovatát képezi az Archaeológiai Értesítőnek az „archaeologiai levelek": itt adják közre a folyamatos tudósításokat az ország minden részéből, a legkülönfélébb leletek előkerüléséről. íróik választ iá kapnak ugyanezeken a hasábokon — ebben az időben főképp a fáradhatatlan Rómertől — esetleges kérdéseikre. A Bizottmány — első lépésként — elérte tehát, amit akart: az ország minden pontján eljutni egyes emberekhez, fölkelteni érdeklődésüket a régészet iránt. 1868-ban hivatalos eredménye is lesz a fáradozásnak, s megvalósul az alapítvány 3. pontjában lefektetett egyik cél: a m. kir. közmunka- és közlekedési minisztérium rendelvényt bocsát ki, amelynek értelmében a vasúti munkálatoknál előkerülő régiségekről bejelentést kell tenni.

39 Természetesen a Bizottság is tudja, hogy egyes érdeklődő emberek megnyerése távolról sem elegendő a régiségek kellő védelméhez. Figyelemre méltó — anélkül, hogy hatását, visszhangját, eredményét értékelni akarnánk — a Bizottság felhívása: „A m. tud. Akadémia Arch. Bizottsága minden módot akarván felhasználni, miszerint a honi leletekre nagyobb gond fordítassák, elrendelé, hogy következő felhívása 4000 példányban a magyar nép közt kiosztassék: Magyarország Földmívelőihez!"

40 Tudták, s a bevezetőben említik is, hogy azokhoz kell fordulniuk, akik munkájuknál fogva a régiségekkel nap mint nap találkozhatnak. Leírják, mire kell adott esetben ügyelni, mi érték a tudomány számára: többek közt a „kinagyolt, éles kovakövek", szenes rétegek, az átfúrt és csiszolt kőszerszámok (amelyeknek a közhiedelemmel ellentétben semmiféle gyógyító erejük nincsen, viszont múzeumba valók). Az edényekkel (az épen találtakkal) kapcsolatos kérés pedig a következő (s egyben jól jellemzi a felhívás hangvételét, és az ép edények találásakor, sajnos egyáltalán nem csak az akkori időkre érvényes! — spontán reakciót): „Legjobb lenne, ha belsejéhez senki sem nyúlna, hogy elrendezését, tartalmát és a benne levő tárgyak sorát hitelesen lehessen leírni. Ezt természetesen a lelkész és a jegyző urak tehetnék; de a gazda ritkán bízik az úrfélében. Hát, ha mégis kincs rejlik a fazékban? — Állj tehát melléje kedves atyámfia! győződjél meg arról, a mi a csuporban, vagy vederben van, csak össze ne zúzd, mert avval semmit sem nyersz! a tudománynak pedig nagy kárt teszesz.. ."

41 Jól tudták azt is, hogy a közömbösség és elhallgatás — időnként persze sokkalta bonyolultabb összefüggésű szövevényei mellett — egyik legfőbb oka az ismeretek hiánya: „Én bízom: mert sokat fordultam meg a nép közt. Gazdáink mindig szívesen fogadtak, sajnálatukat jelentvén, hogy eddig e tárgyakról nem voltak kellően felvilágosítva és hogy találmányaiknak becsét épen nem ismerték."

42 Kubinyi Ferenc nevéhez fűződik a lapujtői Pókahegy leleteinek megmentése: a már idézett munkájában a hegy látképével együtt jelenteti meg a tárgyak rajzait. 1858-tól kezdve több ízben ásat Gomba-Várhegyen : itt a leletek nyomára a tölgyerdő kiirtása után telepített szőlő művelése során buk101