Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

sát szűri le. Különösen nyomon követhető ez, ha összehasonlíthatjuk Rembrandt: Három kereszt című rézkarcának negyedik állapotnyomatát Kondor' Dózsa ceglédi beszéde című rézkarcával.

5 A két kompozíció szinte tükörképi elfordítása egymásnak. Rembrandtnál bal oldalon fehér foltként emelkedik ki a keresztre feszített megváltó, Kondornál a képmező jobb oldalán hasonlóan komponálva jelenik meg Dózsa alakja. A főalakok drámai erejét hangsúlyozza az őket körülvevő sötét vonalháló, mely mellett fényfolt csillan fel, megvilágítva az alakokat. Minidkét képmező alsó részét cselekményében a főalak alá rendelt, csak egy-két figurájában motivált tömeg tölti ki. Az alakok szűkszavú megjelenítése, a vonalháló karcolásának és maratásának módja, a világos és sötét felületek ellentétének, a fény-árnyéknak önkényes (a kifejezésnek alárendelt) kezelése révén letagadhatatlan rokonságot mutat a két lap. Goya lapjai is az emberi sors mélyének kutatásából születtek. A borzalmak víziószerű megragadásával vallanak az ember megaláztatásairól, félelmeiről. Goya elsősorban groteszk látomásokkal teli felfogásában hatott Kondorra, aki a későbbiek során 1—2 motívumot át is vett tőle. Ilyen pl. az, a jelentésében nehezen körülhatárolható szellentő gyermekfigura, mely Goya Álom a tökéletes varázslóról című karcán

6 fújtatóként jelenik meg. Kondornál visszatér Hangszerek című lapján cselló alapjaként (1. kép), majd a Színpadi jelenetben fenekével fintort vágó alakként, a Család című rézkarcon pedig akkor rögzíti, amikor levegővel fújják teli — tehát a groteszkség és a tehetetlenség tartalmi hordozójaként használja fel. Főiskolai évei alatt kifejezési és technikai eszköztára hatalmas ütemben fejlődött és alakult, mind közvetlen, mind a művészet történetében távolabbi mesterek hatására, 1956 tavaszára, amikor főiskolai diplomamunkáját a Dózsasorozatot karcolta rézlemezekre, valamennyi stilisztikai eszközének birtokában volt már. 1956-tól, amikor először jelentkezett a képzőművészeti élet küzdőporondján 1972-ig (haláláig), mindösssze 16 év telt el, melyet művészetének egyenletes és egységes fejlődése jellemez — így pályája egyetlen felfelé ívelő stíluskorszakként elemezhető. 1. kép 141